Senki nem látja meg azt aki vagy,
nem magadnak alkottad önmagad,
mégis eltemetnek, pedig meg sem születtél
több akartál lenni, semmivé lettél.

Jobbá akartad tenni a világot,
sírodon hemzsegnek a virágok,
pedig nem hunysz hiszen meg sem születtél,
magad akartál lenni, senkivé lettél.

Én, a kisgyerek felcseperedtem,
Papámat, mint költőt megismertem.
Oly szép verseket írt általában,
Mint harmat a reggeli határban.

Két cipő a házfalnál. Előtte cica játszik.
-Felvenném én azokat, de most egy lábam sem fázik.
Miközben egymagában ekképpen gondolkodik,
addig a társa csendben lassan hozzá óvakodik.

Észreveszi Ő is a cipőket. Most már ketten látják.
Egyik húzná az egyiket, a másik meg a párját.
De egy cipő sem mozdul, hiába is próbálják
és a cicák ...

Agyam zakatolt, s én csak rajzoltam
Betegen,bágyadtan, s hajszoltan
Görbítettem betűket,
De azok egyre csak eltűntek.

Én újra kezdtem,s a kora szülött
Írásokra kezem ráütött,
s mikor felsírt a gyermek,
hirtelen meghalt, végleg elment.

És Rajzottak hullámok ezrei,
S a víz elmosta a kezdeti
próbálkozásaimat,
homokba ...

Lehet kerek, lehet sós,
Enyhén édes ropogós.
Lehet vidám mosolygós,
Szomorú és borongós.

Lehet vizes, lehet nedves,
Nagyon száraz, durva érdes.
Lehet forró, lehet izzó,
Sarki hideg, csikorgó.

Lehet tájkép, lehet szép,
Sáros virág cserép.
Lehet magas, lehet mély,
Távolba nyúló messzeség.

Lehet világos, ...

Megmondom hogy várom az első szerelmet,
mint egy iskolás a Télapót,
szeretném hinni, hogy létezik, létezett,
vagy mint egy vízbefullt a hajót.

A kétségbeesés dús ajakkal csókol,
Ölemben ülve nem engeded el,
Hajamba túrva mond szépet, bókol,
Élvezem, nem kívánt élvezettel.

Várnám a szerelmes szeretőt helyébe,
de szívem ...