Lépések és egy halvány mozdulat
Számzáras lélek fénye vakít
Emberek lámpásokkal jönnek
Fürge férgek kezemben döngnek
átlépni egy kapun és visszanézni
halvány arcotok szétesik,
és hozzám ér minden ismeretlen
guruló könnyeteket lenyalom,
majd eltűnök végleg ha akarom...

Bánatos a távoli erdő és a fák,
leveleik könnyként hullnak alá.
Búcsúztatják a nyári nap melegét,
És szomorúan várják a Tél hidegét.

Én is bánatos vagyok.
Ablakomon kitekintve,
megfáradt fákat,
S az elhullott leveleket látom,
melyek magukra öltik az Ősz színeit
és szőnyegként terülnek el a tájon.

Emlékeimből ...

Hibáztam. Életemben nem először,
Amikor azt hittem, szíved egy tükör,
Önmagamat láttam benned, tévedtem,
Nem vagy olyan, mint én, nem illünk össze.
Lezártam mindent, ami hozzád között,
Végül a halál romjaiba dőlök.

Vergődöm a keserű sorsom alatt,
Feladtam létemet, az álmaimat.
Nem érzem a végét ennek a búnak,
Eldobott ...

Magamat rontom,
ha lázadok.
Rongyolódom.
Elveszti büszke szárnyait
bennem egy sólyom.

Nem repül föl többé.
Szárnyaszegetté válik.
Fájdalom-oltárán
vergődik halálig.

Fekete minden, fekete éden,
mióta érted megdobbant szívem.
Sötétben járok, utánad vágyom,
Te vagy a nappalom, Te vagy az álmom.

Nézz végre reám, mosolyogj szemembe,
örökre hajtsd fejed remegő keblemre!
Ó,ha nem teszed égbe száll életem,
fölvérzi sorsomat e hatalmas szerelem!

kék szemednek ígéretét
szögesdróttal védi a félsz
bátorságod kapjon lábra
varázs van az éjszakába

csillagtalan sötét éjben
égjünk lázas forró kéjben
tüzes pokol nem tántorít
szenvedélyünk lángba borít

Gyorsan szállnak tűnő évek
borít mindent az enyészet
múlt izzása hűlt hamuvá
csókod íze vált ...