Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1202 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
313 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1173 
1117 
1143 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1178 
1256 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

199 
Bocsánat ha még féltelek téged.
Bocsánat ha szeretlek téged.
Bocsánat ha szoli merek.
Bocsánat hogy élni merek.
Bocsánat azért hogy egyszer szerettelek.
Olvasták: 678
Részletek
Az Ön versének a helye...
281 

Ha Te hajnal vagy Én egy éjszaka,
Ha itt maradsz, Én megyek haza.
Ha már rég alszol, Én ébredek,
Ha félsz, Én védelek.

Ha tavasz vagy Én őszi levelek,
Ha sivatag Én kéklő tengerek.
Ha színes vagy Én színtelen,
Ha gazdag Én nincstelen.

Ha pára vagy Én porszemek,
Ha szaladsz Én nem megyek.
Ha sós vagy Én íztelen,
Ha ...
Olvasták: 923
Részletek
210 
Nem vagyok...
Nem vagyok én költő
És nem is vagyok író,
Nem is leszek egyhamar
Focimeccsen bíró.

Nem voltam én kisfiú
És nem is leszek férfi,
Én lennék a legboldogabb,
Ha tudnék verset írni.

Nem vagyok én pedagógus
És nem is vagyok diák
Kinyitom a pénztárcám
És ott mosolyog Deák.

Nem vagyok szám
És ...
Olvasták: 1084
Részletek
210 
Nekünk Győr volt az otthonunk,
akkor még nem tudtuk,
majd mindent lerombolunk
és elválik utunk.

Most itt vagyok nélküled,
egy színtelen vegyület
lettem csupán,
s futok az emlékek után.

Egy szobába bezárva,
nem tekintve a világra,
csak várom, hogy kopogj
és az ajtómban topogj.

Én visszahoznám a győri ...
Olvasták: 693
Részletek
198 
Nem tudlak eltemetni.
Mosollyal arcán mennybe menni
csak az tud ki boldog,
mégis én lettem holtod.

Nem tudlak elfeledni,
próbáltam úgy tenni
mintha nem volnál szívemben,
de veled idebenn rekedtem.

Nem tudlak nem szeretni,
múltunkat félretenni...?
Arra vagyok én képtelen,
Nem halhatok emléktelen.
Olvasták: 693
Részletek
280 
Lovam szemében álmot látok.
S az álomban önmagam.
Sötéten tátongó ösvényen járok,
Lidérc árnyak közt magányosan.
Lábam előtt bánatkígyó tekeredik,
Az utat előttem könnyeim öntözik.
Lassan lépek, óvatosan, s hirtelen
Alattam a föld megroggyan.
Dörögnek, dübörögnek évszázados kövek,
Villám cikázik, fuvallat borzolja végig a ...
Olvasták: 1247
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére