Csendes,hideg Február,az utcákon,
a halál se jár,a reggel alkonyán.
Egyetlen hónap,
amelytől borzadok már.

Legyen az évnek inkább,
tizenegy hónapja!
Ezt a hónapot töröljük el!
Legtöbb élet ilykor költözik fel.

Fel vagy le ?
Ezt csak a jó Isten tudá.
Soros vagy koros ?
Kiért jő el a halál ?

Ha kinézek az ...

A fiatalság az én kincsem,
nekem talán másom sincsen.

Az álmok könnyező szellemként
tépik szét harmatos szívemet,
Európa felett bolyhos felhőként...
Hisz ki ne érzett volna már ilyet?

London utcáin sétálva, csak ÉN!
Magammal úgy hogy minden enyém, magamért,
Parancsszó és hatalom nélkül,
szabadon, vadul vágtató szívvel ...

Leápolatlan feszeng
ágrólszakadt
bókón
a csókom.
Azt a rózsát épphogy csak
karcsú ágként hordom.

Hogy te vagy a mindenem,
Hogy te vagy, akit mindig szerettem,
Hogy te vagy, akit örökké fogok,
Szeretni, ha egyszer a kezemet fogod.

Szeretni foglak én szélben s esőben,
Szeretni foglak, ha ketten ballagunk a sötétben,
Szeretni foglak mikor eltévedünk,
És szeretni foglak mikor ketten elmélkedünk...

De mit is próbálkozok én ...

Panaszolni emelném a fejem,
Oldani akarok helyzetemen.
Eleget tenni egy gondolatnak,
Tenni valamit saját magamnak.

Dolgokat, amiket ki nem mondok,
Dolgok, amiket látni akarok:
A valóságnak ijesztő arcát,
Az értelemnek növekvő fáját.

Kicsiny patakok éltető vizét,
Világnak utolsó reménységét.
Igazságnak végtelen ...

Színek nélküli zöld dombok,
Illat nélküli liliomok,
Azon néma méh kaptárok,
S a meg nem álmodott álmok.

Zöldellő erdők, zord kősziklák,
Kies patakok, virágzó rétek,
Megfoghatatlan szenvedély
És őrület, mind bennem éltek!

Érzem szabadulni, akartok,
De nem tudom, nem találom,
Lelkem lezárt zárjának kulcsát ...