Felhők között könnyű szélben zakatol,
kalaúz int, odaköszön, s tovább bandukol.
Sötét éjen viharfelhők gyűlenek,
haragos szél támad fel oly hirtelen.
Gonosz kacaj hallatszik a sötétből,
gyászfátyolok hullanak le az égből.
Vérző sebek, sikolyok és nevetés,
így halad át az éjen a szerelvény.

Fényes nappal madárdal ...

Szenvedéseim, észre se vettétek,
Az is női név, hogy; Érzet!
Örülök nevének
Szívembe ültettétek.

Huncut szemeivel, de sokszor talált szíven!
Lelkembe költözött,- szerettem őt híven!
Ágyamnál megjelent éjek színes szárnyán,
Álomképekben röpködött hunyt szemem pilláján.

Hol vidáman nevetett,
Hol elhalványodva ...

Én Törtető Tulbuzgó Ákos
Vagyok, tébolyultan tudákos.

Kinek a fejéből kiesik minden,
Önhöz jövőt teremteni jöttem!

Zseni vagyok! - És az eszem?
Kevesebb, mint ahogy hiszem!

No, ne féljen, szavazzon rám!
Hogy mennyit érek?
Fölméri majd saját kárán!

Megígérem, életkedvén
Kurtítok az Ókor ...

Számvetés


Az elkészült számvetésem forgatom
a kezemben, őszintén megmondhatom,
nincs már titkom, megtaláltam a választ
önnönmagamra. Elmúlt a varázslat

már,nem hiszek abban én,hogy nézhetem
a világot vátesz szemekkel, megértettem,
nincs igény el - elcsukló szavaimra,
papírra vetett ...

Az új kenyér ideje ma eljő,
nevet a nap, nincs az égen felhő.
Haja roppan, foszlós belű fajta
piros-fehér-zöld szalag van rajta...

Megszentelten fekszik az asztalon
a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon.
Fáradságunk, eső, s a nap heve...
ebből van az életünk kenyere!

Az ég, a föld, s az ember dolgozik,
a nap, a szél, felhőket ...

Előttem puszta, végtelen,
ilyen sivár az életem.
Nevem már csak rabló betyár,
ez vagyok már, de kár, de kár!

Napkeltekor csak bujdosom,
bokor mélye a vánkosom.
Hitvány urak reszkessetek,
kifordítom mély zsebetek!

Éjjel megyek a csárdába,
ahogy bírja lovam lába.
Ott vár engem szerelmesem,
boldogságos ...