Szembenézés...


Az életem alkonyán
netántán kockázat
nélkül azt bevallhatom,
hogy sajnos egyáltalán
...

Rossz álmok...

Álmodom.

Eget verő szelek görgetnek.

Förgetegekkel szembeszállok

– felugrok.


Szélviharok nem kímélnek

...

Egy rakat gondolat
mi bennem volt
mind elszállt.
Úgy érzem magam
mint a Holt.
A fejem üres.
Minden Ihlet rád száll,
És azon gondolkodom
Szabad éjszakáimon
hogy Veled lehetek-e
zsúfolt nappalaimon.

Te szép Primadonna
egyedül élni, mint a korhadt rózsa, milyen?
Kérdem.
Mert ez nem az az élet, amit kértem.
Hogy bús ...

Az új nap feljövő fényének
bársonyos virradatában
idézem azt az arcot
melyen megszűnik

a nappal sötétlő képének
örökre eltűnő
keserű
homálya.

Még nem tudom, mi a neved
de szemed csillogó tükrében
magamat látni
a leghőbb vágyam.

Téli táj, ugye visszajössz még?
Ugye hozod életet adó
naprikító fehér havadat
Mi nem éri fel a szavakat?
Jöjj el, hisz olyan szép

Mikor súlyod alatt roskadó
Fenyvesek világítanak a
Derengő halvány éji tájon
Ha ragyog fényed hajló ágon.
Jöjj el, hisz olyan szép!

Téli táj, ugye visszajössz még?
Ugye, hozol magaddal ...

Levelek rügyeznek
szívek megdobognak
zárt ajtón emlékek
százai kopognak.

Ébred az erdő,
a mező, a tájak
hűs csókra nyílnak
szerető szájak.

Pezseg az élet
indul a mozgás
úrrá lesz mindenkin
őrület, zsongás.

Forrong a mellkasa
fiatal ifjaknak.
El kéne menni.
Máshová...