Már érzem, túl vagyok rajtad.
csúszik le rólam a kabát
mi tegnap még úgy tartotta
vállamat mint a fogas, és
most mélabún ácsorogva
agyamban a kép már szakad

ahogy utolsó slukk megy le
szűk torkomon, míg az idő
rohan veled a kietlen
utcáknak semmibe vesző
sötét mélabús egén át

másnapos reggeli kínba.

Bősz rímek roppannak, bölcs szavak koppannak.
Hangulatot adnak e pinceboltozatoknak.
Elbűvölve hallgatjuk ezeket a verseket.
Élvezettel fogadjuk a versélményeket.


Él még a líra! Él még a vágy!
A hangulat csodálatos már!
Versre ihlettek ezek a szavak.
Ezért írtam e verssorokat.

Halász István

A semmiből tör elő
és szárnyakat növeszt
te futnál előle
de ő hív, hogy kövesd.

Elkap, magával ragad
nem szól, csak visz míndig
és ha célt ér betalál
egyenest a szívig.

Írni olyan
Mint lefesteni tájakat.
S ha meg akarok rajzolni
Új életre kelt vágyakat
Csak fogom a tollat, és már
kész is. Mint álmot hajszolni
a sugárzó remény egén
Írni olyan.

Hej, öregúr! De szörnyű
maga!
Nincs más témája, csak az Ond, a Tas meg a
Huba.
Hej, öregúr! De szörnyű
maga!
Rám próbál erőltetni annyi év-
tizedet
inkább menjen, kóstoljon meg régi-új
ízeket!
Jól megtömné magát, tele lenne a
hája
legalább addig sem járna az örökmozgó
szája!

A hit

A hivést gyakran téveszme
kíséri. Nos, a hit lényege
nem a világegyetem titkának
ismerete - nincs helye itt vitának -,

hanem az a meggyőződés,
hogy létezik ilyen örökké
...