Az én botom egyszerű, közönséges kampósbot,
Cseresznyefából faragták énnekem ezt a botot.
Nagy becsben áll ő énnálam, hiszen engem támogat,
Nélküle én már nem teszek sem rövid, sem nagy utat.


Pedig nehezen indult el közöttünk a barátság,
Hiúságból nem akartam, hogy közöm legyen hozzá.
Otthonomban próbálkoztam fogást találni ...

Ahogy az első csatorna elsuhant mellettem
Már akkor, a szívem legmélyén sejtettem
Ez kell nekem, ez lesz új otthonom
Új életet kezdek a régi romokon
Mint csodás főnix, ismét feltámad a lelkem
A zsarátnokká hűlt parázsból újjászüllettem
Mert ha a szemed e városra téved
Akkor mára neked is véged
Leszáll az este, vörösen világít ...

Végignézve rajtatok, lassan megnézve az arcokat,
Látni, hogy vívjátok a véget nem érő harcokat.
De egyszer győzni fogtok, majd mindenki elfogad,
De nehéz lesz az út, elveszted még pár fogad.

Eltelik még néhány év, mire megértik majd az emberek,
Hogy amit nem ismernek, nem kell, hogy attól féljenek.
De jobb lenne, ha ismernének, ha látnák, ...

Már nem kap el az ihlet
Ennél többre nem telik
Kövér esőcseppek egyre az ablakot verik
Bebocsátást várva, de ha az ablakot kitárod
És beengeded, azt a percet sokáig bánod
Könnyé válik arcodon az égi áldás
Átokszót suttogsz, nincs megváltás
Egy esélyem volt csak a jóra
Kár már időt vesztegetni a szóra
És a kockák csak sebesen ...

Nem mindegy, hogy Márió vagy Márai
Hogy a szomszéd festő vagy Dali?
Neki is szólnak a dalai, de nem láma
Ha ezt a dalt vágod, már nem éltél hiába
Nem mindegy, hogy VV4 vagy szépérzék
Ez egy szép érték, nem Önök kérték?
Mert nem mindegy, hogy Big Brother
Vagy ott lenni, mikor a fal ledől
Mert az egyik játék, a másik történelem
Nekem ...

Oszama halott, új vezérre vár az Al-Kaida
Aki gondolkodás nélkül ugrik Allah öngyilkos karjaiba
Lehetnétek kicsit messzebb a térképen
Egymással törődjetek, minket hagyjatok békében
Mert nem akarok benne lenni a Kékfényben
Darabokra szaggatódni a sötét éjfélben
Éljen, én éppen túléltem,
épp csak potom 26 évem
legjobb barátját nyelte ...