Férfi ki vagy egyetlen nekem.
Kit nem cserélnék fel senkire.
Csodás érzésekkel várok mindig Rád.
Szívem és lelkem, ha itt vagy megnyugvásra talál.
Csodás férfias lényed, mit adni tudsz nekem.
Boldog és élni vágyó leszek tőle.
Ezt kívánom, hogy Te is így érezd,
Hisz ez csodás és gyönyörű érzet!!!!

Egyetlen egy van, kiért a szívem dobog!
Egy férfi, ki oly messze távol van valahol!
Te vagy az István, kiért a szívem dobog!
Te vagy az a férfi, ki távol vagy valahol.

Az idő kereke forog, de nem számít,
Az Én szívem, lelkem és testem,
Rád boldogan hittel, bizalommal vár,
Mert a lelkemben mélyén érzem, hogy
Te is ugyan így érzel ...

Itt a reggel fölébredtem!!
Mellettem az ágyam üres.
Érdekes egy gondolat,
Ami elmémben bezavart.

Nyitom ki a szemem,
De Te nem vagy itt velem,
Furcsa álmom lehetett,
Amiben biztos ott voltál Te!!
Nem emlékszem semmire,
De erősen érzem, hogy,
Álmomban ott voltál velem,
Erős álom lehetett, hogy így,
Ébren is itt érezlek ...

Nincsen tovább...


Az elmém egyre nyújtózik a végtelen
felé, miután elérte - jaj, képtelen
vagyok elhinni - a halandó képzelet
határait, nincs tudományosság, melyet

be nem fogadtam volna, nincs már művészet,
amely meghaladhatná tehetségemet,
s mégis, hiába vizsgálódom, hiába
okulok, míg csak élek, ...

Megjött Bogi kutyánk reggelizni,
napjainkat létével szebbé tenni.
Egész éjjel Ő volt szolgálatban.
Miatta nekünk nyugodt álmunk van.

A nappalunk is szép Vele.
Örömöt hoz a léte.
Bogi kutyus! Mi szeretünk!
Te vagy a mi nagy kedvencünk!

Halász István
Rózsavölgy, 2011. június 07.

Áll az autó bakokra téve
szomorúan a kert végében.
A gazdája azt szerelgette,
szerelgette, szerelgette.

Végül aztán elfeledte
és most ott áll a kert végében.
menne Ő mezőn és réten,
hegyekben és sík vidéken,

völgyekben, folyóknak partjain,
erdőknek, mezőknek útjain.
De most léte csak nagyon nagy kín.
Elromlott! ...