Féltem megérinteni téged csak néztelek, lám mit tehet,
egy ember egy másikkal, oly szép volt akár egy álom,
mely törékeny, melyről csak suttogni lehet,
melyet egy hangosabb szó elsöpörne, most már látom.

Lám mit tehet egyetlen apró szó, csupán egy mozdulat,
egy simogatás ezzel minden elmondható,
oly törékeny tánc ez bármely apró ...

Elnézését kérem, ha zavarja levelem,
én azért mégis megírom magának,
lelkemnek az egyetlen eledelem,
éhezni hagyták, oly keveset adának.

Elnézését kérem, ha zavarja személyem,
én azért mégis beszélek magához,
ez maradt az egyetlen szeszélyem,
ragaszkodom elmém ezen jogához.

Elnézését kérem, és ne vegye zokon,
de ...

~ Emlékezzetek arra ki itt járt egykoron,
nekem jutott a feladat én leszek ki elmondom,
ki is volt ő eme gyönyörű őzikeléptű leány,
kit útján nem kísért más csak a magány.

Egyedül érkezett ő erre a helyre,
tán azért, hogy múltját feledje.
Láthatóan menekült hosszú útján megfáradt testén,
összegyűlt piszkot lemosni állt meg ...

Nézd hát, amint egy vak ember sír,
talán ő jobbnak látta ezt a világot,
mint amit ártatlan lelke még elbír,
könnyei elmossák a millió szilánkot.

Ízzé porrá zúztunk lassan mindent,
háborúink zaját halálhörgés váltja,
önző lényünk nem ismer már istent,
még egy vak ember is tisztán látja.

Sűrűn hullajtja most értünk ...

Elborít mindent az éjszaka csendje, sötét leple alatt egyedül a tücsök citerál,
a vén eperfa levelei között kibukkanó hold fénye lassan rám talál.
Egy kósza szellő átsuhan a szobán, kecses táncát a függöny vele együtt járja,
egy illat megrészegít akár dús göndör fürtjei, lényem minden leheletét epedve várja.

Mintha őt látnám, bódító ...

Szolgáljon intő példaként, lám mit is tehet,
a szeretet hiánya lássuk hová is vezet,
milyen hatással vagyunk mind sorsára,
hiába próbáljuk ráfogni bárki másra.

Mi tettük ezt és nem ő választotta,
szívét a magány lelkét a düh lassan elárasztotta,
csak fortyogott vált belőle lassan az ördög maga,
hiába kiabálna magába fojtva minden ...