Ő szólt és minden zengett,
dördült a hangja bongott, csengett,
mind mély levegőt vett,
majd aztán csend lett.

A sok kis lurkó némán gubbaszt,
egyikük mégis egy zacskót pukkaszt,
majd néztünk rá oly ártatlanul,
egy pofon csattant váratlanul.

Midőn ő is megnyugodott,
egy piciny mosoly is jutott,
megfáradt, gyűrött, borostás ...

Megbocsájtom bűneid hiszen tudom nem lehet,
parancsolni a vágyaknak, ám az ki igazán szeret,
szívét nem zárja el tőle örökké akár egy kőszikla,
tudja nem parancsolhat neki elég egyetlen szikra.

Elég egyetlen lépés csak egy ami félre siklott,
és mire felébredsz elveszíted, többé már nincs ott.
Ezért kérlek bármi is legyen amit a múltban ...

Mennél felnőttebbé is válok, annál inkább tisztellek anyám!
Ki fáradt kezeiddel asztalunkra mindig friss ételt tettél...
Mennél jobban öregszem, számomra egyre nagyobb talány;
Oly sok türelmet a hétköznapokhoz, vajon miből merítettél?

Oly sok erőt, mellyel minden reggel mosolygó arccal,
hajnali robotolás után mégis mindig vidáman ...

Azt hittem könnyebben fog majd menni,
azt, hogy mindig lesz majd valamit tenni...
Ami talán eltereli figyelmemet egy kissé,
bár tudtam az érzést nem teheti semmisé.

Nem értem meg, hogy téged nem érdekel,
hogy szavaim már többé soha nem érhet el...
Most életem talán legnehezebb időszakában,
egyedül ülök az üres, magányos ...

Éhező lelkemnek morzsát dobsz,
érzékeim zálogát kezembe helyezve,
egy kicsit mindig lelkemből lopsz,
egy darabját mindig lefelezve.

Míg egy napon nem marad semmi,
s mikor nálad újra itt leszek,
nem lesz majd itt senki,
s akkor nem tudom mit teszek.

Egy darabot mindig belőlem kiragadsz,
egy darabot mindig magadhoz veszel,
mindig mikor ...

Miért hiszed azt, hogy büntetlenül meg teheted,
elszórva a remény magját még vissza veheted.
A boldogságnak kósza gondolatát elhintve,
saját játékodban a másik érzéseire legyintve.

Miért hiszed, hogy nem változtattál rajta,
hogy életét tovább majd ugyanúgy folytatja.
Miért nem értik meg soha azt: Ne ígérjenek!
Hasztalan miattuk mások ne ...