Volt idő amikor még más kapcsolatra vágytam,
úgymond normálisra, hétköznapi monoton rendre,
családra, békességre, nyugalomra és csendre.
Magamban vagy másban meg soha nem találtam.

Volt amikor még nem játszottunk egymással,
mikor egymás érzelmei még fontosak voltak.
Barátaink tetteinkért meg soha nem szóltak.
Mégis nem helyettesíthető ...

Az őrület keskeny határán táncolva,
jó és rossz tettek következményei között,
a gonosz szemöldökét megráncolva,
fáradt lábamra mindig vasgolyót kötött.

Bárhogyan is próbáltam magammal húzni,
bármit is tettem mindig emlékeztetett,
bárhogyan is próbáltam darabokra zúzni,
nem változtathatok azon mi elrendeltetett.

Egyre csak ...

Illatod olyan akár a friss harmatos moha,
zúzmarás avar mit nem szennyezett soha,
nem pusztított ember, kezei nem érintették,
önző lényétől védelmezve eddig óva intették.

Akár őszi rózsa, kies elhagyott hegyoldalon,
csendben mély távolból zengő halk oltalom,
távolságra int a civilizációnk pusztító zajától,
az ismeretlenre áhítozó ...

Ó bánat ne érj el csak holnap,
ma nem voltam csók senkinek,
eredj felhő hisz úgyis mennél,
ha árnyad nem volna hideg.

Ó kedves ne mond ma nekem,
ma nem voltam jó senkinek,
nem hagyná el könny szemem,
mosolyom dermedt s rideg.

Ó fájdalom ma ne marjál belém,
ma nem melegített át kedveském,
ma este már ő nem jött ki ...

Az idő fordul, a dolgok múlnak,
álmainkat lassan átadja a múltnak,
fagyott rózsaszirmok, ahogyan a földre hullnak,
emlékeim fájdalmasan lelkemre úgy borulnak.

Érzéseim csak várnak, szívembe szorulnak,
nem mondom ki soha, de el nem múlnak,
lelkembe fájdalmat és magányt hoznak,
néha már úgy érzem nem jön el a holnap.

De minden nap ...

Ha csak egyetlen egyszer mondtad volna nekem,
ha csak egyszer éreztetted volna velem,
ha csak egyszer kimutattad volna érzéseid,
ha csak egyszer átélted volna apró értékeit.

Az egyetlen olyan ember még te voltál,
ki megváltoztathat hozzám egyedül úgy te szóltál,
tisztán és őszintén egyedül te tudtad magad,
úgy kifejezni, hogy nem kellett ...