Az éj érintetlen szentségét magányosan róttam,
megbékéltem már mindazzal ami valaha voltam,
megtisztultam láncaim eldobtam megbocsájtottam mindent,
kezeim kinyújtottam a semmibe és megérintettem istent.

Budapest. 2006.12.10.

Búcsúzom, búcsúzom tőled ezen szavakon,
régen tudtuk már, hogy egyszer eljön ezen alkalom.
Búcsúzunk egymástól fájó szívvel, nehéz szavakkal,
de tudok valamit ami majd megvigasztal.

Bár nem leszel már itt velem,
sok sok boldog percünk emléke megmarad nekem.
Barátságom, csak ez mit -e hosszú útra adhatok neked,
nevetést, humort, ...

Azt mondtad örökké tart, majd a pillanat,
mi nem múlik el sohasem,
azt, hogy többé nem mész el,
örökké itt maradsz velem.

De elmentél. Álmaim és vágyaim elragadtad újra,
magaddal cipelted, magaddal az útra.
Elmentél, hidd el nem sírok utánad.
De vissza többé ne gyere, mert én már nem várlak.

Azt mondtad elmúlt már. Meg se ...

A tudomány hatalmát a kezünkbe adta nekünk,
mellyel ártatlan életek felett szabadon dönthetünk.
Önnön hibáink miatt oltjuk ki életét,
ám bíróság előtt mégsem felelünk ezért.

Tetteinkkel csak lelkünknek számolunk el,
mely bűntudattal gyötört kérdésekkel felel.
Mi van akkor ha az a gyermek,
egy napon millió életet ...

A bizalom ára sokszor fájdalmas lehet,
hullajtunk érte könnyeket, átélünk nehéz perceket.
Van úgy, hogy megfogadjuk, nem bízunk többé senkiben,
sajog a szívünk és nem érdekel már minket semmi sem.

Van úgy, hogy azt hisszük jól ismerjük,
megbízunk benne, hisz tiszta szívből szeretjük.
Ám mégis egy napon fájdalmat okoz nekünk,
bánatunk ...

Írtam én már sok szépet, sok jót,
sok mulatságost, sok kacagtatót.
De írtam más sok bánatról sok szomorút,
sok fájdalomról sok szívhez szólót.

Írtam már szerelemről, bánatról, csalódásról,
írtam már az elmúlásról, az élet alkonyáról.
Leírtam már emlékeimet egy lányról,
leírtam már véleményem a világról.

...