Csak te vagy ki tudja,
ám soha el nem mondja,
senkinek sem azokat a dolgokat,
szenvedtél miattuk már túl sokat.

Elhiteted magaddal, hogy meg sem történtek,
azok a dolgok melyek lelkedben égnek.
Szótlanul benned azonban tovább élnek,
lelkedből lassan minden jót kitépnek.

Attól, hogy nem tud róla senki más,
és nem hangzik el soha ...

Egy kis parkban, hol virágzott az orgona,
ott mondtad el, hogy nem szeretsz és nem is szerettél soha.
Könnyes arcomra aztán egy csókot nyomtál,
búcsút intettél, nem szóltál csak elfordultál.

Én néztem, ahogyan eltűnsz a fák mögött,
és a felismerés kardja a szívembe döfött.
Mindaz mit a szerelemről hittem, tudni véltem,
romba dőlt ...

Mindenütt ott van körülvesz minket,
idővel elrabolja tőlünk féltett emlékeinket.
Ahogy az idő elmúlik felettünk,
lassan mindent mit átéltünk elfelejtünk.

Áldás ez vagy kegyetlen átok?
Döntse el mindenki maga, ezt bízom rátok.
A felejtés áldása nekem nem adatott meg,
ezt az érzést nem kívánom senkinek.

Minden emlék, legyen az ...

Tudod-e, hogy mi a fájdalom?
Tudod-e, milyen az én bánatom?
Képzeld el milyen érzés lehet,
ha elhagy az, ki azt mondta szeret.

Képzeld el mit érezhet egy ember,
ki szeretni többé már soha nem mer,
kinek nélküle tovább szíve sem ver,
mégis elmegy, mert mennie kell.

Elmenni onnan hol boldog voltál,
elhagyni azt amiért még ...

Amikor szüksége volt rám én mellette álltam,
hosszú évekig rá oly türelmesen vártam,
lelkének törékeny világát őrangyalként vigyáztam,
a jobbik énemet mindig ő benne láttam.

Végül mégis elárult az ki számomra szent,
kitaszított szenvedő lelkemben felborult a rend,
hangjának lágy bársonyát elnyomja a csend,
fáj, hogy ez neki semmit ...

Egy 21 éves lány volt, munka után hazafelé tartott,
nem ártott senkinek, békésen szabályosan hajtott.
Mikor egy ittas sofőr áttért az ő sávjába,
és taszította őt véget nem érő örök álmába.

A kocsi megpördült és az oldalára borult,
egy fának csapódott, ő a roncsok közé szorult.
Senki nem állt meg segíteni, még csak nem is ...