Vannak csaták, melyeket magunkkal kell vívnunk,
ezek ellen segítségül bárkit is hiába hívunk.
Vannak utak, melyeken végig kell, hogy menjünk,
ahhoz, hogy vissza már tiszta elmével tekintsünk.

Ahhoz, hogy ne fertőzze meg emlékeinket a fájdalom,
és szeretteink szemébe nézve ne tekintsen ránk a szánalom.
Vannak utak, melyeket végig kell ...

Elmúlt a perc, hogy meggyónjam bűneim,
most ellenem fordulnak mind eddigi tetteim.
Szólnék hozzád de a szemed már csukva van,
én csak némán átkozom magam.

Tehetetlen eltelt búcsú nélküli percek,
fájóan lassan egyre csak telnek.
Soha nem mondtam el, már hiába a szó,
mindez már vissza nem fordítható.

Nem mondtam mily fontos vagy ...

Volt egy igaz őszinte barátom,
sajnos már csak ritkán látom.
Különváltak útjaink, másfelé mentünk,
visszafelé már soha nem tekintünk.

De soha nem felejtünk,
szép emlékeink élnek bennünk.
Közös perceink, móka és nevetés,
hosszú sétáink, sok beszélgetés.

Hiányzik hisz jó ember volt,
hibáimért ö soha meg nem ...

Az éj érintetlen szentségét magányosan róttam,
megbékéltem már mindazzal ami valaha voltam,
megtisztultam láncaim eldobtam megbocsájtottam mindent,
kezeim kinyújtottam a semmibe és megérintettem istent.

Budapest. 2006.12.10.

Búcsúzom, búcsúzom tőled ezen szavakon,
régen tudtuk már, hogy egyszer eljön ezen alkalom.
Búcsúzunk egymástól fájó szívvel, nehéz szavakkal,
de tudok valamit ami majd megvigasztal.

Bár nem leszel már itt velem,
sok sok boldog percünk emléke megmarad nekem.
Barátságom, csak ez mit -e hosszú útra adhatok neked,
nevetést, humort, ...

Azt mondtad örökké tart, majd a pillanat,
mi nem múlik el sohasem,
azt, hogy többé nem mész el,
örökké itt maradsz velem.

De elmentél. Álmaim és vágyaim elragadtad újra,
magaddal cipelted, magaddal az útra.
Elmentél, hidd el nem sírok utánad.
De vissza többé ne gyere, mert én már nem várlak.

Azt mondtad elmúlt már. Meg se ...