Városokat építünk majd döntünk romba,
civilizációkat taposunk bele a porba,
miközben a trombiták hősi indulókat fújnak,
szerte a világban gyilkos háborúk dúlnak.

Verseket írunk, melyek a szeretetről szólnak,
dalokat, melyek kedves bókokat szórnak.
Festményt alkotunk egy darab vászonból,
jövőt építünk pusztán édes ...

Képzeld el, vajon mit érezhet az,
kinek lelkében soha nem jön el a tavasz.
Szívében örök fagyos tél tombol,
tudja jól rá senki nem gondol.

Tudja jól, nem számít senkinek,
nem tud örülni ő már semminek.
Képzeld el, milyen lehet mindig egyedül élni,
a jövőtől félni, mindig csak magányra hazatérni.

Tudni azt, hogy rád senki sem ...

Az otthonod ott találod ahol a szíved van,
hol lelked békét és nyugalmat talál,
ezért vagyok én hontalan,
haza nem térhetek soha már.

Csak bolyongok egyedül a világban,
szeretetet nem kapok sehol,
szívesen maradtam volna a házban,
hol gyermekként felnőttem egykor.

Ám úgy hozta a sors a végzet,
hogy el kellett ...

Sötét van rideg, nyirkos lelkemben már megint,
hirtelen újra tél lett üressége szemembe tekint.
A magány mely lelkembe írja bánatos hangját,
utamon társamul szegült felvillantva haragját.

Távolodom ismét egyre csak messzebb jutok,
ameddig bírja a lábam sebesen addig futok...
S midőn vállamra telepszik fáradt gondolatom,
egyre nehezebbé válik ...

(Marikának, 2006. Január 7-én, szombaton.)

Csak 16 éves volt, amikor megszülettem,
Mikor kisgyermekként sorsára telepedtem.
Sokszor tette meg velem otthonom
S a Nagymamám lakása között az utat,
Sose panaszkodott emiatt!
Kedves volt hozzám, ápolt, dédelgetett.
Mikor Édesanyám nem volt mellettem,
Anyámként védelmezett.
Pesten, a ...

Tavaly ez a hegy kisebb volt, mára nagyobb lett.
Tavaly ez a hegy közelebb volt, mára messzebb lett.
Pedig a távolság és a méret nem változott.
Csak a korunk lett több és az erőnk kevesebb. Ez változott.

Halász István
Balatonfenyves, 2011. szeptember 11.