Hová tűntél el? Pihenni sietnek a percek sebesen,
valahogy elmúltak a szép napok hiába keresem...
Valaki mintha csak ellopta volna tőlünk őket,
magára hagyva bűneikkel szegény esendőket.

És látod már megint csak megyünk hasztalan,
hideg magányos utunkat rójuk vigasztalan.
Úgy hittük célba majd ketten együtt érkezünk,
nem tudhattuk út ...

Egy csöppnyi figyelmesség, néha nem kéne más,
csupán egy tiszta őszinte vallomás,
néhány kedves bók, pár figyelmes szó,
hiszen a legtöbb bűnünk megbocsájtható.

Ám a szürke hétköznapi élet ránk teríti leplét,
ködfátyolként borítja be fáradt, kiégett lelkét,
testét az unalom démona járja át,
nem tartja már olyan érdekesnek ...

Érzelmeinkből, kétségeinkből táplálkozó gonosz szörnyeteg,
mely időnként felszínre tört és mindent tönkretett.
Félelmeinkből táplálkozó gyilkos fenevad,
elrabolja minden álmodat.

Egymás ellen fordít embereket,
elrabolja tőlük a szeretetet.
Kihasználja és kiforgatja vágyaid,
rémálommá változtatja álmaid.

Egy ...

Csak te vagy ki tudja,
ám soha el nem mondja,
senkinek sem azokat a dolgokat,
szenvedtél miattuk már túl sokat.

Elhiteted magaddal, hogy meg sem történtek,
azok a dolgok melyek lelkedben égnek.
Szótlanul benned azonban tovább élnek,
lelkedből lassan minden jót kitépnek.

Attól, hogy nem tud róla senki más,
és nem hangzik el soha ...

Egy kis parkban, hol virágzott az orgona,
ott mondtad el, hogy nem szeretsz és nem is szerettél soha.
Könnyes arcomra aztán egy csókot nyomtál,
búcsút intettél, nem szóltál csak elfordultál.

Én néztem, ahogyan eltűnsz a fák mögött,
és a felismerés kardja a szívembe döfött.
Mindaz mit a szerelemről hittem, tudni véltem,
romba dőlt ...

Mindenütt ott van körülvesz minket,
idővel elrabolja tőlünk féltett emlékeinket.
Ahogy az idő elmúlik felettünk,
lassan mindent mit átéltünk elfelejtünk.

Áldás ez vagy kegyetlen átok?
Döntse el mindenki maga, ezt bízom rátok.
A felejtés áldása nekem nem adatott meg,
ezt az érzést nem kívánom senkinek.

Minden emlék, legyen az ...