Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1151 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
267 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1126 
1075 
1096 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1125 
1210 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

206 
Tegnap este álmomban
Az erdőben sétáltam,
Találkoztam a kígyóval,
Hűllőtestű kanyargóval.

Megkérdeztem: \'Mi a neved?\'
Azt felelte:\'Begyó vagyok.\'
Nem vagy talán kígyó,
Mit jelent a begyó?

\'Egyszerű a megfejtés:
Ha kimegyek kígyó vagyok,
Ha bemegyek begyó.\'


Olvasták: 620
Részletek
Az Ön versének a helye...
203 
Üvölt szürke farkas:
Jéggé fagyott az erdő,
Ki az erre tekergő,
Aki enni adhat?

Hol vannak az őzek,
Szelíd szemű óvatlanok,
A nyulak népe is itt hagyott,
Ki űzte el őket?

Válaszolt a nagy sas:
Vándoroltak messze földre,
Fény-csillogó örök zöldbe
Temiattad, farkas.

Hogyha megváltoznál,
Visszajönnek, ...
Olvasták: 582
Részletek
216 
Én egy pillangó vagyok,
Sehol sincs otthonom,
Megbántanak a nagyok:
Nevenincs rovarok,

Ha a földön lelek helyet,
Picsiny életteret,
Haragos szél leteper,
Szellőcske rám lehel.

Bokrok közé röppenek,
Tüskék felsértenek,
Lombos fán elrejtőzöm,
Kopognak faőrök,

Felhők alatt szárnyalok,
Eső kerget, ...
Olvasták: 621
Részletek
200 
Lepke, lepke, kedves lepke,
El ne menj e kerge helyre,
Megkergetnek, megverhetnek,
Fejeden megsebesedhetsz!
Keressed Nefelejcs-kelyhed
Mese-hegy mellett, te szende
Lepke, lepke, kedves lepke!
Olvasták: 550
Részletek
195 
Aranypikkely kis halacska
Fickándozva elúszott a
Hűs óceánnak mélyére,
Meghatotta a békéje.

Elsötétült a kék világ,
Feje fölött szürkeség állt,
Nagy cápa, a ragadozó
Állta útját. Jézusom, ó

Mit tehetek, merre menjek?
Fröcskölte a cápa élet
Vizét magasra, s így kiált:
\'Mi van, porontyhal, odaát

A ...
Olvasták: 930
Részletek
238 
Egy kis fülemüle így rikoltozott:
Nincsen már fényesség,
Bánt ez a sötétség,
S egyre fogy a hold.

Arra ment egy vándor, az ezüstcsuhás,
Tarisznyáját szétkötötte,
Fogyó holdat feltöltötte,
S bizonytalan állt.

Mégsem fénylik a világ,
A vak mégsem lát,
Mégsem szabad a bolond,
Sötétségben csak kolonc,
Hol az ...
Olvasták: 760
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére