Őrt állnak,
házam előtt a fák.
Lombjukat vesztve,
olyan árvák.

Mint a koldusok,
szakadt az águk.
Lehullott már a földre,
az összes ruhájuk.

Kérgükön barázdát,
vágott az idő.
S’ a tájra ráborult,
a nyálkás, hideg eső.


Szeged,2012. február 16.

Az előadás véget ért,
A függöny is legördült,
De valaki még ott áll,
Festetten egyedül.

A reflektor nem világít,
A bohóc mégsem tágít.
Áll ott sután, kócosan
És közben a könnye csurran.

Most én vagyok a bohóc,
Porondom a nagyvilág.
Nem vagyok kifestve sem,
Mégis cirkusz az életem.

De nem tudok nevetni ...

Kedves, vidám kutyus a Bogár!
A kertben ide-odajár!
Őrzi a házat! Rá van bízva!
Ez a komoly feladata!

Nincs a renddel semmi gondja!
Ha macska jön? Nem bosszantja!
Nem engedi be a kertbe!
Sőt! sehová sem mehet be!

Ám a gazdi ha szólítja,
rohan hozzá farkát csóválva!
Hű szemekkel nézegeti,
hisz Ő a legjobb társa ...

Bűnbocsánat




Egy fiatal csinos nő bemegy
a templomba gyónni. Cseppet
sem megilletődött a lány.
- Sajnos vétkeztem atyám!
...

Sántítva...





Sántítva és botra támaszkodva

jelentkezem az orthopédián,

mert csípőm beadta az unalmast.

A főorvos azonmód prédikál,

...

Közös ellenség...


Kevés ember
él a Földön,
akinek nincs
ellensége.

...