Én vagyok, akibe Isten
lehelt életet,
benned sincs belőle
kevesebb,
boldogságom nem titkolom,
boldogságod nem titkolod,
érzelmek hulláma közös
mert,
az minket összeköt,
ember vagyok, akibe
Isten lehelt életet,
ember vagy,
akibe Isten lehelt életet,
ám
az öröklét előtt
lefilmezzük mindazt,
ami visszafelé pereg.

A minap sütött a
Nap,
huncut mosolyával
ha hagyom, becsap,
ám beöltöztem melegen,
megindultam a hótengeren.
Két oldalt olyan magas a hófal,
mintha Mózes a pálcával
kettészelte volna,
a különbség csak annyi,
itt hiába süt a Nap,
a télnek foga van,
csizmám talpán
a rece kopott,
ezért alattam
a hó nem ...

Mikor megszülettem
szoptatni sem akart
az anyám,
miért nem lettem fiú,
cipelhetem nő létemre
a rám rakott
egyenruhám.
Minden nőnek megadatott:
kenyérkereső lehet,
szavazhat,
otthon moshat,
főzhet, vasalhat,
gyerekeket nevelheti,
ragyogjon a lakása is.
Jön a nagy nap, ez a nőké.
Süssél, főzzél, legyen
kisebb ...

Jéggé fagyott vizek felett
vidám fények járnak táncüzenetet.
Bár, hamar itt a kikelet,
de a jég nem feledteti a múlt telet.

Mégis feledjük csak el a telet
és szépség és madárdal töltse be itt is az erdőket!
Ezek üdítenek szívet, lelket!
Újraélesztik az egész természetet!

Pillanatból lesznek
percek,
percekből a mindenségek.
Észrevétlen elsuhantak:
napsütéstől
fénylő napok,
éjjelente
rőzselángból
a szikrázó
csillagok.
Volt
mennydörgés
csúf viharral,
bomba-szántotta határ.
Szemetesbe dobok mindent!
Emlékcsipet sem kell már!
Enyém lesz mind,
ami most van,
ami még nincs, ...

Fáradt lelkem elhagyott,
tán nem is én ültem
a széken,
valaha nagyon régen.
Csókkal akart
kedveskedni az élet.
Mért nem értette soha:
ordíthatnék kedvem volt
mert,
valahol a sötétben
elvesztettem,
nem kerestem
mindazt, ami úgy éltetett:
hitemet az emberekben
barátságban,
szerelemben,
szeretetben.
Lépni, menni, ...