Amikor a magány-ecset
szürkére festi
a múltból
felém integető
rózsaszín,
lila,
fehér,
vérvörös
emlékeim,
fogcsikorgatva kalimpálok,
kézzel- lábbal
hadonászva,
kiabálok:
hazug vagy és gonosz,
azt hiszed, nem tudom
mazochista természettel
áldott meg az ég,
hagyj engem
békén.

Ki mondja meg nekem:
mért szép az élet?
Mért jönnek fekete felhők
morogva,
hömpölyögve,
amikor nem kellene?
Mért borít be
a plafon sara
a szobámról,
ha házamban
menedéket keresek?
A remények fehérsége
hol szürke,
hol fekete.
Honnan az erő
fel- felállni,
mikor sárgaföldig döngölnek?
Ki mondja meg ...

Kedvesemmel nagy izgalommal készültünk

egy szabadtéri koncertre, ahol kedvenc

együttesünk is fellépett. Nem törődtünk

semmivel, nagyon élveztük a beatzene



ritmusát, a hátsó sorban álltunk, egymást

átkarolva s együtt hullámoztunk mi is

a hatalmas tömeggel. A Metro-s ...

Túl rövid az élet

ahhoz, hogy sokat

foglalkozzam rozoga

külsőmmel, bár félek



az öregedéstől,

én elégedett

vagyok saját testemmel,

az önemésztésből



nem kérek. Rettegni

nem fogok: ...

A kopasz és sörhasú vezérigazgatóm
sürgősen bekéretett az irodájába.

- Na végre - gondoltam magamban - most megkapom

a megérdemelt fizuemelést, mire már vágytam!


A főnök elgondolkodva fogadott: - Nézze

Erdős úr, válságos időket élünk, ezért

több pénzt nem tudok adni, de segítek ...

Arany, pompa, csillogás
nem kell nekem.
Adjátok meg
ami jár!
Álmaimba köptetek!
Nincs se utazás,
se színház,
se körém gyűjtött csöppségek rohanása
tengerparti homokvárban.
Mellemre ült
a félelem:
magamért is
másokért is,
szeretteim: főleg
értetek.