Megszerettem a nevemet, a teljes

nevemet, bár sokáig berzenkedtem

ellene, különösképp a Pál helyett

szerettem volna, hogy Attila legyek.



...

(Már nincsenek titkaim...)


Miért is írok én verseket? - kérdezem
önmagamtól szüntelen. Elképzelem,
mi lenne, ha most félretenném a pennám...
De, feleszmélek, már ...

Nem kell ahhoz nagy belátás vagy bizonyítás,
hogy elfogadjuk, akkor tudhat meg az ember
a jövőjéről a legtöbbet, ha ő maga
teremti meg. Ennél érdekesebbnek tűnhet a helyzet

...

Az érettségin nem villogtam történelem
vizsgámon. Tanárom szégyellte töméntelen
tévedésem, az évszámok csak kavarogtak
a fejemben, majd egy sületlen válaszommal

kiütöttem a biztosítékot...- Nagy Sándor
ennyi éves korában már az egész világot
meghódította – ordította. Replikáztam:
- Mert neki Arisztotelész volt a tanára...

Tapasztaltam, a legnagyobb összeütközések
nem két ember - mely meglepett -, hanem az ember és
önnönmaga között támadhat, éppen emiatt
az életemben mindig arra törekedtem én,

hogy egyéni legyen a stílusom, mert ha olyan
lennék, mint a többiek, kérdezhetném, ugyan mi
szükség lenne rám? Elismerem mások ...

Virtuális locsolás,
Ez a vágyam , semmi más.
Gyere te kis kertész legény,
forró még a cukros lepény,
cikornyás a hímes tojás!
Hol késik a locsolkodás?

Jól látom, hogy az a répa
vizet nem is kapott még ma?
Fonnyadt cékla, csoffadt retek,
én is sorra kerülhetek?
Mikor jövök én a sorba,
hogyha hetykén álla torma? ...