Hiányzik érintésed melege
amikor ízlelted a testemet,
neked adtam egész lényemet,
éreztük egymás remegését,
varázslat sem tehette volna szebbé,
minden pillanat különleges volt,
lehettünk réten, a liliom illatán túl,
végtelenségbe bódító ágyban
felborzoltad testemet ujjaid begyével,
csókba fullad a sötétségbe vont utca,
minden ...

Megtanultam én a
kételyekkel, félelemmel
telített reggelekkel élni,
ezt a változást,
csomózza ostobaság
össze-vissza,
nem akarok sassal szállni,
konok lelkemet
nem lehet eltéríteni,
nehéz közöny nyomja a vállamat,
ám megigéz a madárénekkar;
hozzájuk sompolyognék titokban -
sziklafalba ütközök,
egy ronda kavicson ...

Egymáshoz hajló ágak
hajukat fésülgetik a vízparton,
ahol a hullámok
kőről kőbe ütköznek
zölden, kéken, fodros-színtelen,
azután eltűnnek...
távolban a hegylánc
halkan szuszog,
fára ugrik benne
a barna mókus...
a nappalt lassan
feketére festi az ég,
éj borul a tájra,
csillag-tükörrel
Cecil szépítkezik,
Dávid ...

Sem a bölcs, sem a balga,
nem látnak
ködös homályon át,
egyik is másik is csodálkozik,
mért takarja el a Napot
egy hatalmas, rikoltó vad madár,
keresve keresik csönd-éjében,
hova tűnt lépteiknek fénye,
feleszmélnek,
nekik most menni kell,
az éjszakába jaj-sikoly száll,
bölcsességet, balgaságot
nem vihetik magukkal ...

Egybeforr az ég a földdel,
villámok cikáztak körülöttem,
egynek sikerült eltalálni,
testem fáklyaként égett,
bevilágítottam hegyet, völgyet,
az Apokalipszis lovasainak
utat mutattam,
ameddig én akartam,
lovaiknak sebes lábát
kettétörtem,
addigra kialudt tüzem,
szebb lettem, mint valaha,
erőm nem hagyott el ...

Ágyam fölött
búcsúzva
keringett
békém
hitem,
nem éreztem
szeretetet
csak egy
maréknyi
gyűlöletet.
Reményvesztetten
vártam a
holnapot,
de
estére ott gomolygott
a kegyetlen
fájdalom.