Gyökerekkel, bogyókkal, levelekkel
gyógyított az ősember...
röpült az idő,
maradt a betegség,
imádság legyen a segítség.
Újabb szelek fújtak:
nem elég az imádság,
elixír kell, az
biztos gyógyulás.
Eldobni az elixírt(!)
az mind felesleges
kuruzslás - mondta
a tudomány.
Itt vannak a tabletták,
vannak ...

Miért kérdezed: borzongok-e
ha arra gondolok
megöregedtem.
Nem felelek, csak
hangosan nevetek.
Nem látod: arcom, testem
mutatja koromat,
nézz a szemembe,
meglátod lelkemet,
derűt sugároz, mögötte
kezek lábak, arcok, mozognak,
mind én vagyok,
belőlem erednek, bennük vagyok
szebb, mint valaha,
amit Te soha sem
érthetsz meg, ...

Úgy élem az életem, ha próbálkozom

csalódhatok, de ha nem kísérletezem,

akkor úgy érzem, végem van. Még tanulom,

hogy az igény túlhajtása ellensége



az alkotásnak, mint ahogyan a túlzott

önkényeztetés a jó közérzetnek. Így

elfogadhatom, tévedni emberi dolog,

a tévedést ...

Találsz a szívemben még helyet,
de már nem ejthetsz mély sebet.

Szépen begyógyult hiányod,
mert azt sikerült kivárnod,
hogy homály fedje be emléked,
(beletörődtem: megérted?)
nem hull könnyem már teérted.

Későn jöttél, hogy vigasztalj,
túl soká vártál a vigasszal
ahogyan múlt a bódulat,
világos lett pár ...

Életem során megértem néhány válságos
pillanatot, bár nem vagyok hívő, Istenhez
fohászkodtam, sejtvén, hozzá akkor juthatok
legközelebb, amikor nagy a baj. Ideje

megosztanom a titkomat. Akkor hallottam
meg Isten mindenhatói gondoskodását,
mikor levetkőztem - mit fegyvernek tartottam -
az önteltséget, a semmire sem jó nagyzolást,
...

Már nincs időm rád! Már nem érdekel,
az emlékeket hogy téped el!
Átlátok rajtad, mint az üvegen,
lelked nekem mától idegen.

Már nincs időm rád, nem védekezem,
vedd úgy, hogy én már nem létezem!
Nem lép a lelkünk közös útra már,
egy fintorra futja még, ...talán...