Zizzen az avar a lábunk alatt.
Hull az elsárgult levél a fáktól.
Makkocska bújik meg az avar alatt
fürge mókusra, vagy tavaszra várón.
De a sorsa már elhatároztatott.
Éhes mókus csapott rá enni vágyón.

Párizs,
művészet lámpafénye
párában dereng felém,
lomha dús ecsetvonás
hullám a Szajna.
Woody Allen
filmre vitted azt,
ami festék, mozdulat,
szó a szívemet hajtja.

Jól megtapasztalhattam, nem az élet

terheitől roskadunk néha össze,

hanem attól, ahogyan kérem szépen

cipeljük őket. Tán mint egy bölcs öreg


egybevethetem, az aggódás olyan

mint a szobabiciklizés: megvisel,

és jól megizzaszt, jóllehet azt bátran
...

Barátom, Sándor tisztességesen

bevásárolt az egyik áruházban,

majd mikor a pénztárhoz érkezett,

a kabátja zsebébe nyúlt. - Kártyával


lehet fizetni? - kérdezte hideg
...

Este még a szellő simogatott,
most jeges szél sűvít,
marja, tépi bőröm arcomon,
átjárja lelkem is.
Szobor lettem.

A sötéten nézek át a messzeségbe,
dermedt a mosolyom,
dermedt a szivem,
dermedt a mozdulatlanságom.
Szobor lettem.

Kővé vált létem ércessé tett.
Bennem dobogó , porló szikla küzd,
minden szemcse érted ...

Ébredj mert,várok rád.
A szemedbe mondanám hogy,lásd mit érzek.
A melybe zuhannék érted.