Gordonka hangja búg a levegőben.
A szív ettől sokkal gazdagabb lesz!
Színt visz e szép Balaton-parti napba
a gyönyörűen zengő gordonka.

Áradó dallami terjednek szét a levegőben.
Hatására a Nap is egyre jobban ragyog az égen!
Szólj, gordonka! Zengd a művészet örökbecsű szép dalát,
hogy az emberek szívét csak a jó és szép járja ...

A reggel fénye táncol a parton.
Vidáman csillan ott, a tavon,
majd megpihen a nádas zöldjén,
a tóba nyúló szép zöld tömbjén.

Süss fel Nap! Tedd szebbé a napot!
Árazd a meleget,mit Isten adott!
Legyen már vége a viharoknak,
hogy örülhessünk a meleg nyárnak!

Felnézek az égre, az ég kékségére!
Ebben a reményünk a jó ...

Lelkem felajzott húrjain játszod

szerelmes dalod, bársonyos hangod

olyan, mint a hárfáé, oly puhán,

simogatóan izgató, bár nem csupán



...

Szeretem az eső friss illatát,
amely az esős légen hatol át.
Szinte fellélegzik a természet,
mivel a szárazság most ért véget.

A Balaton-part kiürült. Senki sincs kint.
De az eső elállt. Csend van bent és kint.
Az emberek lassan a partra merészkednek.
Talán vége lett mára az esőnek.

Szerelmes csókot küld a nap a tóra.
Ez a tónak az esti búcsúcsókja.
A Balaton ezüstfényű hulláma
kíséri el az éjszaka nyugalmába.

A Nap egy pillanatra megáll még nyugaton,
majd lassan eltűnik a nyugati láthatáron.
Az egész tájra csend borul. Szétterül a nyugalom
nemcsak a Balaton parton, hanem az egész világon!

Erős szél hárfázik a fák zöld ágain.
Fehér tajtékok futnak a Balaton hullámain.
Zúgó zene ez, mely a néptelen parton hangzik.
Az égbolt a felhőktől talán megszabadul estig.


De addig is a Balaton e zenének
szürke hátterét adja egyvégtében.
Haragszik, mert a szél nem hagyja békében.
Szüntelenül hullámzik nem ,,jókedvében\'!