az utcán sétálva nézegettem.
a késő őszi délután langyosan
kezdett lazitani.
mignem egy gondolat hasitott belém
''lehet, hogy mindjárt meghalok''

a lépéseim egyre gyorsultak
az embereket alig tudtam kikerülni
még élt bennem a táj szépsége
még az előző pillanat hódolt
de a gondolat ujra megszólalt
''lehet, hogy mindjárt ...

A fájdalom bevillanása
emlékeztet a napra
amikor azt hittem örökké
eljátszhatok az külvilággal

egy kövön ülve rágyujtottam
találgattam, hogy az emberek
vajon hogy érezhetik magukat
nem voltam egyedül -gondoltam
egy ideig csatlakoztam hozzájuk gondolatban
csak percekkel később
tértem vissza magamhoz.

Hitvesem búsan - szomorkásan tekintett

ki az ablakon, majd párás - könnyes szemekkel

felém fordult és csendesen megkérdezte:

- Apuka, mikor kaptunk utoljára levelet


a fiacskánktól? Elszontyolodom párom

komor hangulatán, tény, még egy üzenetet
...

Feltehetően nem öröklött vonás

a kedvesség, gondolnám inkább tanult
magatartásformának, hiszen idő
múltával elsajátítottam, így legfőbb adum

...

Történetem visszaröpít a baka

korszakomba, ahol is a parancsnok

név szerint szólítja a katonákat,

kik egyenként veszik át a hat napot



...

Honnan ismerszik meg a barát,
a szívünkhöz közel álló?
Megfejteni oly nehéz.
Fürkésszük a másik mosolyát,
a szemét, a pimasz árulót.
Szív kell ehhez, nem csak ész.

Soroljuk hányszor volt velünk jó,
kedves, türelmes és elnéző,
vagy kíméletlen, szigorú.
Ismerhet-e minket, vagy gondolatolvasó?
Nevetett-e ...