Maga a sötétség hercege jött le közénk,
Szárnyával a balsors fellegét vonja fölénk.
Mint egy ember, úgy nézhet ki másnak,
Valójában ki ő? Fogalma sincs a világnak.

Szíve helyén merev kőszikla dobol,
Nem érez örömöt, szívében feketeség honol.
Tépett szárnyát senki nem látja,
Sem legrosszabb ellensége, sem barátja.

Amerre ...

Nevezzenek bolondnak,
De mégis mit gondolnak,
Akik csak úgy, kedvükre gyilkolnak?

A Hősök és Fegyencek korában élünk,
Talán még nem tudja népünk,
De így nemsokára lesz mitől félnünk.

A világ egyre rosszabb, már nem szépül,
A Föld körbeforog felügyelet nélkül,
És házaink helyére pedig TESCO épül.

A szerelem ...

Én is szeretlek,
és egyre jobban.
Te vagy nekem minden,
ami lángra
lobbant.

Tavasz van, s én végre lélegzem.
Ahogy a juharfák alatt sétálunk kezed,
fogja az én kezem.
Pillantásod hatására,
testem felmelegszik,
Ölelésedtől új élet kezdődik.

Gyötör a kín,
melyet irántad érzek.
Szétszaggat a fájdalom, melyet
hiányod ébreszt.
Porig zúzza lelkem,
a csalódás érzése,
Összetör a szívem,
s érezem itt a vége.

A kertünkre nézek az ablakunkból.
Az ősz lágy pasztell színeit látom.
A Nap bágyadtan világít az égboltról.
Az ősz uralkodik az egész tájon.

Odakinn köröskörül minden dermedt.
Reggel van, hűvös, rideg és ködös a világ.
A nyugodt őszi színek kellemesek.
A Nap az égen már nem szórja fényaranyát.

Itt-ott az utcán még ...