A táj fagytól dermedten áll.
Valahonnan egy csengő hangja száll.
Angyalok serege száll a tájon át,
viszik szerető szívek sok ajándékát.

A házak ablakaiban vidám fények csillannak.
Hangulata van ennek a meghitt, csodaszép napnak.
Örül, aki ad, mert adhat és aki kap, mert kaphat

Ennek az ünnepnek az igazi lényege:
egymás őszinte, ...

Óh, embertársaim, mily fenséges
is a természetesség! Elvétve
sem találkoztam még oly valóban
\'nagy\' emberrel, aki nem lett volna

természetes és mesterkéletlen.
Kényeskedés, szenvelgés ellenben
olyan ember eszköze, tárháza,
aki kicsit sem bízik magában...

Mikor vágyakozva nézel rám,
Testem szinte felizzik.
Mikor kimondod szeretlek körülöttem
minden megszűnik.
Csókodat szinte mindig kívánom,
Sok sok veled töltött éjszaka ez
minden lázálmom.

Karjaiba vont , simogatta a hajam.
Megpuszilta fülem, s megcsókolta ajkam.
Belélegeztem nemes vad illatát,
S úgy aludtam el, hogy ölelő karjai
Vigyáztak rám.

Barátom, Sándor a karácsony
utáni napokban brutális
módon habzsolta disznótoros
finomságokat, így kutyán is

érezte magát, azt képzelve,
ha még folytatja, a zabálás
lesz a végzete. A félelme
beigazolódott, a nagy Mátyás

lustájaként egyre ritkábban
kelt ki ágyából, ráadásul
fertőzés miatt ...

Nem tudom, ki hogy van vele,
de aki vonzónak talál
engem (ami jólesik), nos, én azt az embert
nem tartom semmiképp halál
ellenszenvesnek és persze
érdektelennek sem, ilyen egy emberbarát!