Szikrázó víz és virágos város
vonzza a számos látogatót;
szökőkút árja, vízsugár tánca
elvarázsolja az átutazót;

parkok vén fái
sorsokat látnak,
csendre vigyáznak,
őrzik a mát,
templomok tornya,
századok óta
állja az élet
vad viharát.

Ékkő e város, országunk szépe:
virágos képe szívnek öröm; ...

Vadul habzsolom a szépet,
a madárdalos virágos rétet.
Szívem a szépséggel telik.
Ment a tél, a tavasz érkezik.

Egy kis virág a szép tavaszi réten
frissen ringatózik a meleg szélben.
A tavasz illata van a levegőben
a madarak szép dala kíséretében.

Néha csak egy perc az élet,
de ettől Te a jobbat reméled.
S néha milyen az élet?
A rossz jön csak,
s a jót hiába reméled.
Ahhoz, hogy a jó jöjjön el,
nekünk egymásért
mindenkinek tenni kell!
Csak a jótett jár jószívvel.
A jó csak ad és nem követel.

Ámulva - bámulva nézem a csinos
nőket a katonabálban, kínos
a beismerés: remekül pörögnek -
forognak a táncosok, ördögnek

való ez, nem nekem, jóllehet erőt
merítek és lekérem a legmenőbb
szőke hölgyet, egy jóképű fickótól,
kinek lebiggyed az ajka. Filózok,

milyen néven mutatkozzak be, döntök:
Róna Viktorként tündöklök, ...

A bevonulás

Már az örökkévalóság felé,
De ma még az itt rekedtekért,
Poros sarud elé szórt, haldokló
Sziromszőnyegen lépkedsz.
Kívül mámoros sereg,
Belül keserű öröm ölel.
Mérhettél volna egyedül is,
Teremtő végtelennel,
De porhoz jöttél a porba,
Felemelni kegyelmesen,
Hátha nyer ünnepet
A bűn felett!
S szomorít mégis ...

Ágakon vastag zúzmara,
bújna a veréb, nincs hova,
faágak között egy bagoly
erősen figyel, hu hu gol.

Délután indul portyázni;
nem kell Őt ezért dorgálni.
Ellátja magát, zsákmányol:
verébtől marad ő távol.

Nagy fenyőn lakik családja,
innen a mezőt belátja;
elindul sötét éjjelen,
csőrében ott az élelem. ...