Mottó: Karinthy Frigyes:

\"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.\"


A legféltettebb titkom

Emberemlékezet óta
fogyókúrázom, amiben
tán az a legborzalmasabb,
nem oszthatom meg senkivel
a legféltettebb titkomat,
mert nem beszélhetek róla...

Álmodozni bárhol lehet.
Az álmok elérik a felhőket!
Ezeket elvenni nem lehet!
Hiszen álma jellemzi az embert!

De álmokban élni sem lehet!
Földre hozni a fellegeket
senkinek soha nem lehet!
Itt kell élni az életet!

Új toll, új gondolat,
de a szív a régi marad!
Ám vajon új-e a gondolat,
amely a Régi szívből fakad?

Új tollal írom a régi gondolatokat.
De tényleg régi-e a gondolat,
amely engem e pillanatban foglalkoztat?
Nem tudom. Én csak róvom a sorokat.

A nyár szép emlékét,és mindent,ami él
Mindent széthord a januári szél

Éppen úgy süvít,mozog,sistereg
Mint azok a nyüzsgő embertömegek
Az ég kék,még mindig kék
De a széltől kifakul az égszínkék

Szürke már a város,talán az ország is
Szürkébe öltözött még az iskolánk is
Szél süvít már felénk minden írányból
Mintha ...

Új nap ragyogott fel
Életünk új napja
Új év érkezett el
Tizenkét hónapra

Vártuk már,vártuk már
Az Óév itt hagyott
S vitt magával a múltba
Sok bút és bánatot

Földünk a nap körül
Még egyszer körbejárt
S újra átlépte
Az új év határát

Senki sem tudja még
Mit hoz majd ez az év
Sok mindent megfogadunk
Tartani ...

Megbántam már tettemet,
amit veled vétkeztem,
Próbállak felhívni, hogy megmondjam,
de süketet jelez a vonalad.

Elhiszem, hogy rosszul esett,
de tedd magadat túl rajta,
és jobb lesz,
ez az érzelem!

Ha meg tudsz bocsátani nekem,
hívj fel és megbeszélünk mindent.
Bevallok neked minden dolgot,
amiben életemben hibáztam és megoldjuk!