Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1148 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
263 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1123 
1070 
1093 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1121 
1205 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

225 



Egyik unokabátyám válni akar,

s nagyon ragaszkodik a gyermekéhez,

akár a felesége. - Bármit is agyalsz

ki, ez a fiú csak az enyém, érted?!-



üvöltőzik a nej. - Csabit én szültem.

- Nana! Ha bedobok egy százas érmét

az automatába s kiad egy ...
Olvasták: 489
Részletek
Az Ön versének a helye...
155 
Nem figyelek az intrikákra!
Fütyülök az intrikus világra!
Egyenes szó zengjen télen-nyáron,
őszinteség legyen úr a világon!

Az őszinte szónál kevés a nemesebb.
Szeretet és ez vezesse az életemet
végig kísérve a földi létemet
meghatározva az értékrendemet!

Olvasták: 498
Részletek
242 
Szemeiben tétova, riadt fény ül
ahogy ténfereg a buszon egyedül.
A sok ember nézi és nagyon sajnálja,
de közülük egy sem az Ő gazdája.

Ide-oda izgatottan járkálva
saját helyét sehogyan sem találja.
Milyen lelkületű az az ember,
aki egy szerető lényt kidobni mer!?

Az autóbusz egyre csak megy az útvonalán
egy nagyon bánatos kutyát is ...
Olvasták: 850
Részletek
198 

Az éjszakai mulatóban
az ismert nőgyógyász felsóhajt,
amikor is meglátja a színpadon,
hogy a szép sztriptíztáncosnő sorra

veti le ruhadarabjait.
- S én még azért jöttem ide, hogy
végre megfeledkezzem egy kicsit
a szokásos egyhangú munkámról...

Olvasták: 527
Részletek
204 
Újév, Újév.
Sötét fa ága.
Rajta az ördög
lábát lóbálja.

Újév, Újév.
Fénylik fa ága.
Szép szárnyú angyal
szállt le reája.

Újév, Újév.
Ez milyen ének?
Ördöghang dörrent
angyalzenének.

Újév, Újév.
Fa üres ága.
Kit vett az ördög
hegyes szarvára?

Újév, Újév.
Fa üres ága.
Kit kísért ...
Olvasták: 485
Részletek
244 
Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.
Egy ütött, kopott, sárga papír,
mit az emlékezés elém dobott.
Egy régi titok fiókom alján,
óvlak, mint anya gyermekét a karján.

Egy mosoly, egy kávéfolt,
egy folt mely szomjúságot olt.
Épp szád alsó peremén,
nem itattuk fel még frissen, az elején!

Egy ócska lap vagy csupán,
meredsz rám ...
Olvasták: 922
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére