Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1148 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
263 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1123 
1070 
1092 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1121 
1204 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

Szól a remek muzsika a kertben
az alkony diszkrét bűvöletében.
Dallamok szárnyán járjuk a világot,
élvezzük az elbűvölő dallamcsokrot.

Lelkünk utazik, míg mi itt ülünk a kertben
fák és növények buja zöldjétől körülvetten.
Az andalító muzsika álomhajóján
előttünk, s mögöttünk a szépségóceán!

Ezt a csodát a zene adja
és a ...
Olvasták: 326
Részletek
Az Ön versének a helye...
150 

Igazából sose szálltam vitába
versenytársaimmal, merthogy tisztában
voltam vele: ez felesleges. Jelszó
gyanánt elővettem , amit egykor

édesapám magáénak vallott:
\"Disznóval sohase birkózz, Palkó,
mivel mindketten szucskosak lesztek,
de a hízónak ez nagy élvezet.\"
Olvasták: 517
Részletek
239 

Tanévkezdés előtt közölte

leendő iskolás kisfiam,

hogy nem szeretne ő „elsőbe”

menni. - Szerencsés vagy, Attika,


hisz olyan országban születtél,
...
Olvasták: 716
Részletek
157 
A zene szelíd áradása betölti a teret.
A zene szolid áramlása nemesíti a lelket.
A zene bölcs szárnyalása megszépíti az életet.
A zene hangzása gazdagítja az embereket.

A zene igazi nagyhatalom,
amely áthatol a határokon.
A zene olyan varázslatos dolog,
amely a szépség országába nyomul

és azt a Földre hozza le.
hogy közöttünk ...
Olvasták: 427
Részletek
132 
Néztem, mint int a
hinta-palinta
versemnek át,

s fű ült a szélre,
táltosán kérte
volt nyár-magát.

Lengett a kék táj,
ingott a légvár,
miként előbb,

zászlót kibontott,
s hozták a gondot
a kérkedők!

Varázs viháncolt,
de szívre rászólt
kérdés, komoly:

- A vágyott ország,
mely nem bolondság,
hol ...
Olvasták: 599
Részletek
140 
A Végtelen leült velem egy nyárban,
leült, és máris ott játszott velem
fény-, s árnykockákból kirakott sakktáblán.
A kék körülvett: gyermek életem.

A Végtelen szólt: - Sakk! Akkor még halkan.
Később láttam: vér vörös színe ég
múlt-sakktáblákon, s haldokló virágok
szirmain bágyadt, könnycseppes mesék.

A mattot várom már, s ...
Olvasták: 417
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére