Szabóék vízparton nyaralnak,

s már az első este hatalmas

szúnyogok lepik el a szobát,

csípéseiktől a nagycsalád



borzalmasan kivan. - Jaj, Oszkár,

kapcsold már le a villanyórát,

akkor nem repülnek be - mondja

Szabóné. Ám ekkor egy sorban



beszáguld pár szentjánosbogár

is. - Mit sem ér a ...

Gyermekként utáltak olykor,

mert akkor voltam én a

legkomolyabb, amikor

játszottam - jóllehet néha



tényleg bénának tűntem -, de

itt ismertem meg kérem,

mi több, tanulgattam meg,

hogy milyen is az az élet...

Hangok szaladtak zöldről át a kékbe,
s vissza. Fűhidak íves árnya rejtett
kis gyíkot, melynek fénytelt bőre vallott
nemrég a napnak aranyláng-szerelmet.

Ó, ifjúság! A szélmalom-karokban
az a forgás! Az a bolondos óda!
Az a vers-hit! Bölccsé lett Don Quijotém:
annak már többé nem leszek tudósa.

Vagy ez a szebb? Az ős-mélyben ...

Ahogy a világ kifoszt, s rossz anyag
mindenütt: bánat-ok, – de önmagad
túlontúl mégse szánd, amíg a Szó
veled marad, Mélységet Kutató!

A Szó engedi, hogy lelkekbe láss,
s ez érdekes-fájdalmas utazás.
Ha Vers a vers, akármint megvetik:
megtalálja igaz isteneit.

Ha Vers a vers: rád néznek ég-szemek,
s kifényesednek ...

\"Csermelyzúgás, bérci vadvirágok,

Születésem ott ért napvilágot.

A fenyvesek sóhajában ringott

anyám vajúdása\"; történet így hangzott.



\"Mert a mi időnkben nem így vót\"

Hallgatom szám tátva nagyapót:

\"Lenvászonba pólyálva a kasba

vettek ágyat, s vittek a havasba\"



Mily dicső e bércek közt az ...

Sajnos elnyíltak már a dáliák.
Kertünkben most már nem pompáznak.
Szépségüket rég megmutatták,
hiszen már őszi napok járnak.

A Nap már gyenge.A lég hűvös.
Az égen szürke felhők állnak.
A reggel több helyen ködös.
A szélben a fák hajladoznak.

Csend van. Körben minden nyugodt.
Az utcákon alig járnak.
Csak egy közeli kutya ...