Nagybátyám üvölt a fürdőszobában.

- Az istenit! Ezzel a borotvával

még a nyakamat sem tudom elvágni!

A felesége nevetett. - Berágni

ezért butaság, beadok egy nagykést,

ne szenvedjél édesem, csak nyissz - nyassz s kész!

Gyöngy-szem, mely szempilládról
alázattal gördül arcomba,
szűzies mosolyod landol
testem minden hajlatán
s a cimborák hívó szava
nem zavar...
Fényburokba érzem magam!
Mikor nem számít semmi,
tündérfürtös alakom hozzád
simul, elnémít....
Talán még a kereskedő
sem talált egy ilyen csodára,
mely ennyire hatna rám.

Fényed ...

Gúzsban göngyölve
hajléktalanságában,
haldokló hang
riadtan rikkantva
a parki padon,
mintha minta-emberként
magába mormogja:
ó, mint kuvik, kínok közt
repülnék reménykedve
életem éles
percének peremén,
véres verejtékem
még ha megadja
elmulasztott életem,
élnék egy éjszakát,
itt időznék
szenvedésem szennyes
léha ...

Vadgesztenyefánk a barna komákat
földre leküldte. Kipp-koppos varázslat!
Négy-öt gyufaszál, - és belőlük ember
készíthető, de ügyetlen kezemmel
nem sikerült, az én emberkém lába
kihullt, féllábú lett, vagy máskor sánta,
szegény, mivel letört a gyufa vége:
megszületett, de balsorsa elérte.
Ám bölcs tanácsot ütött derék óra:
- ...

Azt kérdezte egy Költő, aki a nép,
az ország sorsát a szívére vette,
hogy ment-e könyvekkel a világ elébb
(Vörösmarty). A reformkorban messze
előre látott. Ily küzdő világban
gyakran csupán csak magyar szalmaláng van
nemes eszmékért, de olykor kilépne
jó irányban Petőfi büszke népe.
S ha elbukik? Bár dicsérőt ír róla
furcsán ...

Olyan ösvényre tévedtem,
melyet még nem tapostam.

Gaz, virág, zűrzavar, álom.

Egymásba ébrednek
az ösvény képei.
Nem látszik rajta semmi,
de ez az út,
többször át kell menni,
hogy út legyen
s melyet megtalálok,
bármikor keresem.

Keresd az ösvényt,
lásd meg a rejtélyt, álmodat!
Taposd ki bátran
a köd ...