A bánatnak nincsen színe,
nincsen neme, nincsen íze,
nincsen szeme, nincsen teste.

A bánat a fájdalom lelki üzenete.
Ha egyszer a fájdalmak oka megszűnne,
akkor, hiszen, a fájdalmak is eltűnnének.

Már nincs vita, végzetesen eldőlt,
mért’ szerettem meg a főszerkesztőm.
- Nejem nagytakarít otthon Főnök
és azt szeretné, ha csütörtökön

én is segítenék ebben. – Nem megy,
itt is van sok melója, nem mehet
el ezen a héten szabadságra…
- Tudtam, hogy számíthatok magára!

Tócsa az útszélen
ebben a télben
a boldog szélben
felette a légben
egy falevél repked.

A hidegtől fázósan reszket
az utcán siető ember.
Ám a Nap már gyengén világít,
és a hideg elhatol a csontig.

Ó, ti negyvenes, ötvenes
gyermek-évsorok! Köztetek
mi volt bánat? Mi volt öröm?
Hálás-csillagos köszönöm?

Csattogó ágak, hósubák...
Szégyeltük a kopott ruhát?
Ó, nem, dehogy! Árny, s fény szaladt.
Baj után bízó pillanat.

Mikulások, ti régiek!
Emléketek piros sziget.
Mi ragyogott most mélysötét, -
de nékem cseng szép ...

Kis tér: fákkal berácsozott kalitka.
Járkálnak a fekete madarak.
Felhők alatt alkony rézszem, közönnyel, -
és készülődik sötét pillanat.

Madarak járnak, és emberek járnak, -
s azt, ami jön, nem sejti senki sem?
Rekedt hang rebben, és lehull, utána
idő bámul, s fájni kezd a szívem.

A tér-kalitkát berácsozó fáknak
árnyékára már ...

A saját sorsunk fog minket feldarálni.
A sors az lehet Isten, izmus, akármi!
Mi csak alanyok vagyunk, kiket kell darálni!

Pusztítva egymást, őröljük az életet
nem véve észre, hogy törten élni nem lehet !
Te őrült! Ne daráld szét, ne bántsd az életet!