Dundi maci volt a Macór.
Enni szeretett bármikor.
Főleg hogyha mézre vágyott
bejárva érte e világot!

Mézre mindig fájt a foga,
bár azokat ritkán mosta
és még rágni sem szeretett,
csak enni a sok finom mézet!

Azt akárki láthatta,
hogy milyen sok foga sárga!
Hisz azokat fogpaszta
csak nagyon ritkán ,,láthatta"!

Egyszer önfeledt ...

Az egészség a világon legnagyobb kincs.
Ezt talán akkor érezzük, ha már nincs.

Nagyon könnyű elveszteni
és milyen nehéz visszaszerezni!

Éppen ezért legjobb rá vigyázni,
mert ekkor nem kell visszaszerezni!

Az egészség közös kincs,
a hiánya közös kín!

Halász István
Budapest, 2002. október 18.

Mindenki jégbe zárt hajókra gondol e szavakat olvasva,
holott engem is a jég zárt szobafogságba.
Az egészségem kicsit megrendült. Ezért vigyáznom kell.
Az ablakból a jég látványa csodálattal tölt el.

Tükörként csillog a jéggel borított járda.
Egy szürke panelház benne valóját látja,
majd szomorúan szürkül a jeges világba.
Íme egy kutya is ...

Badacsony ködpaplanban alszik.
Az éj hűvösétől védi magát.
Így lesz ez a jövő tél haváig.
A táj átveszi az ősznek nyomát.

Sárguló levelek lassan lehullanak.
De nem hal meg, csak megpihen a világ.
A hűvös köd lassan csapódik le a földre.
A jövő ősz issza a mostani ősznek borát.

Halász István
Balatonfenyves, 2002. szeptember 19.

Akkor, amikor elmegyünk
soha vissza ne nézzünk,
mert nem lesz visszatérésünk,
csak örökké itt létünk!

Ám feltétlen el kell mennünk,
hisz máshol is barátok várnak.
Nekünk azokkal is kell lennünk
híveiként sok vidám nyárnak.

Halász István
Balatonfenyves, 2002. szeptember 16.

Bár még vágynánk az ittlétre,
de a nyárnak már vége.
Ősz lépett a helyébe.
Két szó jön lassan a nyelvünkre:
Viszontlátásra jövőre!

Halász István
Balatonfenyves, 2002. szeptember 16.