Sebzett világban torzulnak az arcok,
egymást követik az eszeveszett harcok,
megdermedt szívekben már nem nő szelíd virág,
ó, mondd Isten: mivé lett a világ?

Fakuló érzelmek, csendből kitörő zajok
az ember a fájdalmaktól vacog.
De te ki ha olvasol ígérd meg nekem:
legalább te nem gyötröd majd azokat kit szeretsz!

Költőtársaim verseit olvasom.
Lelke szépsége ragyog a sorokon.
A líra, amelyről ily szavak zengenek
csodálatos értéket ad életünknek.

Tudjuk-e fogadni nyílt szívvel
az ilyen hatalmas értékeket?
Szerintem igen.Ezekre szükség van
gondokkal terhelt mindennapjainkban.

Ameddig ez kell, addig költő verselj!
Töltsd be szívünket strófáid ...

Itt a tavasz! Kék az ég!
Csiripeli a veréb!
Cserepekben a virágok
a Naptól kapnak fénycsókot.

Az égen felhő nincsen.
Szemem pihen e szépségen.
Tavasz terül szét a tájon.
Oly szép minden, mint az álom.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. május 29.

Folytonosan esik az eső. Az utcán tócsák vannak
jeléül a nemrég volt időjárási frontcsatának.
Szimatolok a friss levegőben. Esőillatot érzek.
Bár kissé lehűlt, de kellemes a hőfoka a légnek.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. április 29.

Felélednek a még alvó fák.
A rügyek hipp-hopp kipattannak.
Megszépült az egész világ
hála a tavaszi napnak.

Nyílik a sok szép virág.
Lassan levelekkel teltek a fák.
Tavasztündér fénycsókját szórja
minden fára, bokorra, virágra.

E csóktól szökken virágba az új élet,
e csóktól lesz értelme a létnek.
E csóktól lesz vége a hideg ...

Ágyban fekszem. Beteg vagyok.
Mesetárgyaim vigasztalnak engem,
adnak erőt nekem ,
segítik a rendbejövetelem.

Kisegerem szép barna szemei,
panda és sok más sz ebbnél szebb maci,
a kis majom, a szilajkodó csacsi,
a sok kis állatka mind arra tudnak bíztatni,

hogy feltétlenül akarni kell meggyóulni,
a rendbejövetelben kell hinni és ...