Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1174 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
287 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1145 
1095 
1118 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1153 
1230 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

263 
A béke csendes.
Háborúnak nincs zaja.
Élet és halál
körforgása nem más, mint
a harmónia.
Olvasták: 841
Részletek
Az Ön versének a helye...
143 
Fáradt fény csillan minden cseppen
az eső áztatta kertünkben.
Nemrég hőség volt, most viszont esett
felüdítve az egész kertünket.

Az égen szürke felhők állnak
szűrt fényt adva a világnak.
Mindenhol kövér tócsák vannak,
őszi hangulatot mutatnak.

De az eső egyszer talán csak véget ér,
s a melegítő Nap az égre visszatér.
Akkor ...
Olvasták: 505
Részletek
276 
SOK, AMI SOK!

Sok, ami sok? Neki nem:
hízik a szegényeken!
Fillérekből elrabol, -
nagy összeg lesz valahol!
Kell ez neked? Bökd már ki:
- Túl sok itt a Döbrögi!

ADDIG NYÚJTÓZKODJ, AMEDDIG A TAKARÓD ÉR!

Volt egy kedves néninek
nyugdíj-takarója.
Ameddig ért, addig ért, -
s kezdődött a móka!

Olló abból levágott,
s a ...
Olvasták: 764
Részletek
249 
Fekete Péter Öcsém, - nem vagy ügyefogyott!
A sötét ügyekből még egy se fogyott!
Ülj csak füleden, ha szólal a bal, -
s tovább is élhetsz, mint vízben a hal!

Fekete Péter Öcsém, - nem vagy ügyefogyott!
Szerencsemalac fülét hű de fogod!
Meg vagyon írva, hogy pénz megkeres..
Justiciád pompás hölgyszekeres!

Fekete Péter Öcsém, - nehogy ...
Olvasták: 699
Részletek
245 
Emberként ez szívbéli fogalom,
amelyben ott van öröm, fájdalom,
gond, szeretet, győzelem, áldozat,
s vereség is - világ-égbolt alatt.

Gyakran felejtik gyermekek, apák,
- és anyák is! - azt a másik anyát,
aki (több okból) sokszor rossz anya
gyermekeihez. A neve: haza.

Hibátlan anya nincs, de a Hazánk
egyszer lehet még talán jó Anyánk, ...
Olvasták: 795
Részletek
154 
A hegy hátát a kékségnek vetette,
s a falucskát a völgyben elfeledte,
mint ember embert, vagy ahogy az utak
múltba hullatnak régi utakat.

Rigó motozott bodzabokor alatt,
s egy virágkelyhen lebbenő pillanat
kettényílt, felszállt, s emlékként otthagyott
szárnyáról színt, csöpp piros csillagot.

Az erdő elment, s csodálkozott a rét:
az embert ...
Olvasták: 569
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére