Ó, te tündéri boszorka!
Lelkem gyengéd erőszaka!
Te vagy nekem a nyílt titok
ajkamon néma sikolyok.
Te vagy a csalfa reménység,
te vagy nappali sötétség!
Ajkamon néma kiáltás,
kitartás és feladás.
Álmom mélyén te csúf csoda,
akarlak, édes mostoha!
De- mert szívem élőhalott,
élek emitt, halok - amott!

Mikor megáll ..

Itt állok magam,
kicsit megszédülten.
Forró nap égett talaj,
ujjaim hidege alatt.
Mik úgy olvadnak szét
mint gombóc e hőben,
izzadt cseppek gurulnak
halántékon,
mely állon ragad.

Nagyot nyelek.
mi messze hallik,
a száraz torkomnak
késztető színpadán..
Mely vízért,
vizet suttogón ...

Nap tüzétől izzik, forrong a táj
gyenge fuvallatról álmodik a lét.
Gyilkos, katlan- sújtott testünk egyre fáj
feledni vágyjuk a nap melegét.
Fellegekért kiált minden, aki él
esőért esdekel, sóvárogva kér.
Enyhet- adó záport remegve remél
fuldokló imájuk az egekig ér.
Suhanó fellegek, enyhet- adó zápor
messze tova tünnek, tikkad a ...

Egy tücsök muzsikál a pincében.
Azt nem tudom örömében, vagy
éppen, hogy kétségbeesésében
húzza kitinvonóját vadul csak.

Fülemet a kulcslyukra tapasztom,
művészetét nem zavarom holmi
ajtónyitogatással s hallgatom,
mint játssza el nekünk, hogy jó élni.

Az életmindenfelé csaknem kiszárad.
Az ördög tüze égeti a tájat.
A levegőben a pokol lehelete.
A légben érződik gyilkos jelenléte.

Ez maga a gonosz, az ördög tündöklése.
Csak jönne már az eső, hogy ezt megszüntesse.
Azonban ha jön, az nehogy pusztítson,
hanem e szomjas világra enyhet hozzon,

hogy az élet ismét kiviruljon,
frissülés ...

Fekszem az ágyon, és nem jön az álom
az enyhet adó.
Láz gyötri testem, és nem pihen lelkem
a vágyakozó.
Tódul az emlék, hisz most volt a " nemrég"
az ész menekül.
Bódul az agy már, és nincs, aki rám vár
félek egyedül.
A jelen száguld, a szív olyan árvult,
hogy fáj a magány.
Üldöz a múltam, mert élni akartam
ezer a ...