Parolázik bánat, s poétabánat:
szellemviláguk végül egyet ad.
Egyik könnycseppet hozott volt nyarakból,
másik ringat síró dallamokat.

Nagy kék kapuja égbolt végtelennek
nyitott, s benne, véled, valaki áll:
félig ismerős, félig ismeretlen,
büszkén koldus, tűnődően király.

A pázsitfű barnán lengő kalásza
mesékbe illő, átintő ...

Írtam róla egyszer, elbűvölt léte,
a gyönyörű szín, szívdobbantó lila.
Bábel Tornya, de ezernyelvűségét
megérti, kinek átjut álmaiba.

Most újra látom. Zöld, s arany felett áll,
és itt-ott belőle egész kis liget.
Szálló lilája zeng kéknek, fehérnek,
s a felhő megáll, és visszainteget.

Augusztus susog: van, vagy nincsen Isten, -
ő ...

Lent a völgyben fehér virágok: házak, -
szirmaik fényt felénk küldő falak.
Darázs döngést dajkál, s hajlongó fűben
szöcskék semmiből semmibe ugranak.

Ugrunk vagy nem, élet akkor is ugrat,
gyakran, régi semmiből újba át.
Ezüst pont csillog, elforgó tükörben
elveszti, s visszanyeri önmagát.

Menekülne tanácstalan varázslat:
a lég ...

Szeretlek Kedvesem, hogy mennyire azt nem tudtam sosem,
most lehántottál róla mindent és csupasszá vált a szívem,
árván dobog, reszket, időnként félrecsúszik egy-egy ütem,
egy valamitől nem szabadul csak, ez a Szerelem.

Tóth Szabolcs - Nem múlik

Mutasd meg az életnek minden oldalát.
Mutasd meg hogy milyen is ez a világ .
Mutasd meg hogy e világ, amiben élünk valódi arculatát.
Menjünk közösen együtt!
Szálljunk magasra ameddig csak tudunk.
Éljük át a pillanatnak érzelmeit.
Éljünk együtt ameddig csak tudunk.
De a lényeg az legyen! hogy ahová megyünk mindig együtt legyünk, és amit csinálunk ...

Szívem mindig epekedve vár téged!
Lelkem mindig siránkozik utánad!
Testem mindig vágyakozik irántad!
Mi ez ? Kérdezem én!
Én aki mindig várta hogy szeressék.
Én aki elveszett e világban.
Szerelem a javából?
Szerelem! Hisz e jelek, mit érzek irántad lángoló tűzként csapnak le a szívem mélyére.
S ezt senki nem veheti el tőlem!