Versben és Baso féle haiku stílusban…

Az ágakon át,
Hírnők hajnali fények.
Lesz még szik sarja.
*
Borzolja a szél a még hidegen kusza felhőt,
Fodrokat terít a folyóra, mint új lepedőt.
Ring már a szélben, fa még dísztelen ága,
Ez is előrehaladás szépre, a mára.
*
Kismadár dúdol,
Párja éppen fészket rak.
Új élet ...

Versben és haikuban…

Idő, vasfogát
Már kezdi lecserélni.
Jég, elvékonyul
*
Visszavonulót
Fúj, halott arcú hideg.
Melegítő szél.
*
Süt a nap, emeli a jókedvem,
Kinézek, növekszik derültségem.
Ez még nem az, nem a tavasz napja…
Várom, hogy jő március idusa.
*
A felkelő nap
Sugara zúdul miránk.
Már nincsen ...

Szép tavaszi reggel
a Nap ünnepi fénnyel kel fel
és nem rideg esővel,
amint ez 1848-ban megesett,

de ez nem gátolta az eseményeket.
Ez jutott eszembe az ablakunkon kinézve.
Csoda szép fények díszítik a kertünket
így is ékesítve ezt a nagyon szép ünnepet.

A Nap a tájat örömteli díszbe öltözteti
az elmúlt télnek zordságát ...

Európai stílusú haikucsokorban…

Hol kard vagdosta,
Hol lánctalpak taposták!
Elbukott csaták!
*
Modern korban is,
Kicsik le-igázottak!
Örökös küzdés!
*
Tartós szolgaság!
Nép évezredes sorsa!
Szabadságra vár!

Vecsés, 2017. március 14. – Kustra Ferenc

TAVASZ

A szélben olykor kékbe át
ugrott fenség: fehér virág, -
s az nagyszerű, ha szívhez ér
két ragyogás, kék és fehér!

MADÁRHANG

Madárhang olykor elbújik
a zöldben, - s máris, újra, itt!
Van és nincs, - változó varázs:
együtt megállás, indulás.
Aranyló nap, majd holdezüst?
Szívnek kedves együttesük.
Együtt kell ...

Ha Csillag újra álmodik,
más lesz az álma, más:
az Anyag szépség-gyermeke,
valóság-látomás.

Bár összedőlnek századok,
volt évezred sorok:
Csillagálomban gyúlt tükör
zeng, ébreszt, él, ragyog.

Anyag álom-tükörbe néz,
s máris szebb lesz a szép, -
piros szívekben vérvörös
dalt dobbant Messzeség.

Rossz múltat égi tűz ...