Békés a csend.
Nem zörren falevél, nem zizzen szél,
kis rigók alszanak a bokrok tövén.

Csak egy hang, egy ütem,egy ritmus zengett.
Csak ezt hallottam mellkasom peronján,
dübörgő tamtamot, mit a fülem jelzett..

Szemeim legelve édes ajkadon,
s arcodat látni, tekinteted..
Elöntött suttogva sóhajom.

Ölelve távolról, karjaimba ...

Már meg kellett volna
tennem.....

Karjaim közt lelnem.
Ahogy egy felszántott mezőt,
úgy kellett volna ölelnem.
Mint még ki szűz, csupasz
alakját, remegőn szeretnem.

Félve társult első érintésen lépve,
dübörgő szívverését hallva a körbevett,
csendbe borult térbe.

Lágy szellők vonulataként
sikamlón olvadni el ...

Meditálás a létezésről… Versben és európai stílusú haikuban…

Mondják, hogy az öregember, nem vénember!
De már sokféle betegségek kínozzák, fáradt.
Igen lecsökkent már az élete… Meder
Amiben haladt, már nem találja a holtágat.
*
Fiatalon, juj,
De szép az élet! Múlik…
Sok bolondozás…
*
Nyugdíjasnak az éhkopp az élete, ...

A naplementéről és a Holdról - eredeti Baso féle haikuban…

Esti csend, tűri
Bíborfény elvonulást.
Csendes sötét jő.
*
Réti éj csendje,
Feloldja a susogást.
Levélzizegés.
*
Mennyei szellő
Éjjel hozza hűsűlést.
Izzadó éjjel.
*
Nappal nagy meleg,
Felhőtlen ég a katlan.
Este, hűvös szél.
*
Est, azúrkékre ...

A hőség itt kóricál előttünk az utcán, szerintem, be fog mászni a kerítésen…
Itt aztán majd lerohan, átölel, csókolgat, mosolyog, izzadtan és nagyon szőrösen…

A papucsomban már csúszik a lábam, ott az izzadtság uszoda,
Beszól a hőség, a fa alatt van némi árnyék, gyerünk, kússz oda.

Szememet csípi a belefolyt izzadtság sós leve.
Gatyóba ...

Szivárványszínben pompázó gyönyörűséges nyár,
szívemben mámor, örök kéjével csak terád vár,
élvezzük együtt cirógató gyermek sugarát
a napnak, mely földre küldi pompás fény-udvarát.

Udvarol lángja, mindenséget szeretőn ölel,
szerelmet csókol, s lágy hegedű akkord feltüzel,
mert hallom és látom minden növénynek örömét,
intenek ...