Majd egyszer mindannyian a csillag ősvényre lépünk,
Akkor, amikor befejeződik a földi létünk.

Most még elmegyünk a temetőbe, ott lakó szeretteinkhez,
Megemlékezünk együtt töltött időről, megyünk őseinkhez.

Gyertya, mécses ad csekély meleget, mit őszi fuvallat kerget.
Itt életnek vége és az enyészet megüli a sírkertet.

Sírok között, ...

A halottaink… ismeretlen ismerős? Versben és haikuban…

Vajon élek, mint ki, mindent feladott már?
Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár?
Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja?
Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka!

De nála van és ő borítja életre fekete leplet,
Van, ki addig sem találta életében ha, fényt keresett.

Az életben ...

Mint mindig köd, mint mindig jég...
M'ért kínoz a mindenség?

M'ért éget itt bent a kályha,
miért ez a szívem vágya?
Miért éljek, hogyha fáj?
Hisz egyszerűbb egy gyors halál...

Megtehetném... - Miért is ne?!
Hűs poklok mélye átölelne,
s hogy démon kése belém vág,
gondolnám, 'ez mennyország!'

Újra és Újra álmodom,
hogy ...

Az őszi vízióról versben, tankában, apevában és 10 szavasokban írt a szerzőpáros…

Szembejött egy esernyővel, és előre köszönt a pap,
Sötét párnáján, elbújva fekszik le, az elmenő nap.
*
Fák, jelképei
Lettek az elmúlásnak…
Erő is pusztul.

Tar
Ágak
A szélben
Hajladoznak -
Estnek ujjai.
*
Az ősz esője, hideg és ...

Hétköznapi pszichológia…

Az élet ködében a szemafort sem látni,
Az életvonat zakatol, a köd színorgia.
Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni!
És
Sínpár is lehet törött, mert már ócska…

Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni…

Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc

Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak,
Talán álcái a takart problémának,
Bár létezik a mosoly, ami őszinte,
Annak örülhet az ember szíve, lelke.

A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni...
Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni...
Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni...

Vecsés, 2014. április 25. – Kustra Ferenc