Csak puszta üresség, amit hagytál
Itt hagytál mindent mintha semmit sem látnál
Besétáltál akárcsak egy boltba
Levetted a legdrágább dolgot, így lett egy csorba.

Ki is mentél, minden ajtót nyitva hagyva
Fizetésként emlékeket hagytál ideragadva
Azt hinné az ember nem maradt ott semmi
De a fájdalom ott van, énekét zengi.

Nem tudtál még ...

A szerzőpáros, tankában gondolkozott…

Halvány, almabor
Színe van égnek… messzi!
Pirulás múlik.
Csend hullik, mint szép áldás,
Meghitt most a rügyvárás.
*
Fönt a sok csillag,
Vibráló fényt terít szét.
Ég, mint kótyagos…
Szerelemittas percben,
Szívünkben mámor serken.
*
Este már ernyed,
Táj, sötétségbe ...

Szerelem,
Nekem
A hiányérzésem

Jólesik léleknek,
Hódolok eszményeknek.
Csak szeressük egymást nővel…
Önbizalmat növel.
*

Szeretni a nőt…
Értéknövelőt.

Szívem vágya,
Életem állomása
És a
Lelkemnek a
Simogató karbantartása…
*

Szerelem kéne,
Ajándékozz véle…

Ölelnélek, ...

A szerzőpáros TANQ –ban, 10 szavasokban és apevában meditált…

Most, eljött az idő
Kérdezni a tetteimet.
Vagy talán már, késő?
Ideje számvetést tenni,
Élni?! Kevés remény hinni.

Ideje számvetést tenni,
Létbe még szépet becsenni.
*

Leéltem életem,
De, nem is éltem… végül is
Nem leélni! Élni!
Évek elszálltak ...

Falun voltam disznóvágáson,
Részt vettem biz’ a leszúráson.
Áldomás, pálinka,
Nagy-kés ujjam vágta!
Sírva ültem a deszka ágyon!

Vecsés, 2018. augusztus 22. – Kustra Ferenc – emlékem; LIMERIK

Ma igazán szép nap volt,
A nap végre szikrázott.
Felhőtlen volt az égbolt,
Tavaszi nap szinte lángolt.

Velem szemben künn n a parkban,
Kutyák hancúroztak vidáman.
Nehéz nap volt dolgoztam,
Szolit elláttam csicsásan.

Kiálltam az ajtó elé,
Nap sütött rám, lefelé.
Örültek a kutyák; én is,
Lám! Megjött a tavasz ...