Nyílt kártyákkal is, s cinkeltekkel szintén
megy a játék. Nyílt kártyákkal se szép,
- elterjedt fejre csapásokkal együtt, -
tolvaj népségtől, eldurvult beszéd.

Nyerni, rabolni! Új, s új háborúkat
ezért hoznak, és álszent ég alatt,
álszent földön, a szennyes érdekeknek
mit összevissza prédikált a pap!

Sokféle pap van. Sok ostoba ...

Ez tettette, hogy mit se hall,
ha szól a Szó, igaz.
Ördög örült: - Mily isteni!
Sok itt a gyáva, s gaz!

Az tettette, hogy mit se lát,
tudatlan, s hű, vakon.
Ördög örült: - Ó, isteni!
Itt követnek, vakon!

Ez tettette, hogy ő szegény, -
neki senki se lop!
S mosolygott az ördögi kör:
- Ó, derék cinkosok!

Az meg szemet úgy ...

Volt tájban megyek, végtelen lakásban, –
képzeletben. Már nem engednek el,
s csodálkozik a múltam, hogy miért is?
Ő onnan ismer: gyors lépteimen.

Hát, igen, igen, akkor vitt a lábam
mindenhová, valóságban, s maradt
e táj-lakásból, mi is? Vers-napok még
ringatnak fényben fürdő árnyakat.

Igen, igen, akkor verset írt ...

Költői könnycsepp fájdalom és játék,
és Szépséggel játszik a fájdalom,
a felszakadt seb gyönyörű ajándék, -
egy volt tavasz az őszi kínpadon.

Költői könnycsepp fenséges megértés:
tőr lendülése, éle felragyog
tükrén, s e könnycsepp a múló világnak,
a végtelennek ad bocsánatot.

Szem, mely adta, bocsánatot nem adhat
élőnek, ...

Írott nyelvemlék… magyar… Egykor papja
az Égre gondolt… Máig igazabbra
váltott-e szó, vagy „por”, s homou vogymuk”
maradt, és azt a Kezdetet dadogjuk,
mondogatjuk, vélt haszonért cserében,
vagy csillogtatjuk bánat könnycseppjében,
és Kosztolányi (kedves, lantos róka)
versében, bár ötlet ragyogtatója,
mi fenét ér, hogy „egyedi” az ...

Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...