Egyszer egy napon, amikor
Utolsó utamra indulok,
Te legyél ki reám vigyáz,
Amint a végső percben álmodom.
Nem akarom, hogy sírj
Árva kihűlő szívemen
Zárt könnypilláim felett.
Időm lejárt, önként megyek,
Ahogy elterveztem, már régen.

(akrosztichon)

míg élek óvom lépted,
követve ölelve téged,
míg dobban a szívem
örökre szeretlek téged,
 
ezer útvesztőn át,
kéz a kézben,
jöhet vihar,
földindulás, égzubogás,
kezed nem eresztem.
 
(s mikor fölöttünk,
a hold fénye süt
csillagfényes éjszakán,
s álomra hajtod fejed,
lehunyt pilláid mögött
is ott leszek,
s ...

kék pillangó száll
üde harmatos nyíló
szirmok bokrára,
selymes szépsége rezeg
illatos rózsaágon.

(Tanka, Európai stílusban)

odalent a vízen egy csónakos kereng,
- vajon mit keres - egy régi álmot,
- mit felejtett elme - vagy egy kicsiny kuckót
vagy egy szigetet, (és) csak merengek,

vajon mit lát - a kék, hullámzó vizet,
- vagy égen lebegő papírsárkányt
- vagy egy pöttyös labdát, nádi sármányt,
papírcsónakot, sodródó falevet

vagy szárcsafészkeket. - ...

kávémat kortyolom,
ülök csendben,
fél szemmel,
még álmomban vagyok,
álmos pillámra
a nap bókol ide,
rajtam mosolyog,
távol egy sirály vijjog,
kakas kukorékol,
álmos hangon
kutya vakkant,
ébred a táj
a tenger
sós illata karon ölt
a bora-bora
fülembe csókol,
s tova száguld
sósan zúgolódón,
hol újabb ...

tudod mit szeretek:
az el nem múló perceket
a kedves emlékeket,
ami összekötött veled,

hogy volt valaha ifjúkor,
s szerelem, ami sosem múlt,
mit már, csak a lélek tud,
meg a csalafinta Ámor.