Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1196 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
305 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1164 
1110 
1136 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1171 
1250 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

228 
Üresség... ez az amit érzek
Üres a szív és üres a lélek
Egyedül vagyok egymagam élek
Nincs, nekem senkim nincs, mitől féljek...
Olvasták: 858
Részletek
Az Ön versének a helye...
276 
Senki ne süllyedjen könnyig, se gáncsig,
Isten mesteri rendelését látva,
Kinek fejedelmi iróniája
Könyvet adott nekem s hozzá homályt is.

Gazdájává e könyvek városának
Kihúnyt szemet tett, amely csak az álmok
Könyvtárában böngészhet a megszállott
Sorok között, miket a hajnal átad (...
Olvasták: 951
Részletek
263 
Egy barát volt kit nagyon szerettem
De ő csak egy ellenség mire most ráébredtem.
Kinek minden szava csak fájdalmat ad
Kinek hangja elűzi a boldog angyalokat

Egy barát volt kinek mindent elmondtam
És most hátbadöf véres kardjával.
S e kard már átdöfött sokszáz lelket
Melyek ezután szomorúsgban szenvedtek

Jó barát voltál mondhatni ...
Olvasták: 947
Részletek
261 
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy ...
Olvasták: 872
Részletek
285 
Homály borult az erdőre,
A csend susog ki belőle.
Denevér száll, szól a kuvik,
Lassan a hold előbuvik.

Idő múlik, felhők jőnek,
Egyenesen az erdőnek.
Ott megállnak, némán várnak:
Áldást adnak a határnak.

Majd legyőzi őket a hold:
Tolvaj éjbe fénykévét told.
De lassanként sápad fénye:
Futtatja a nap ...
Olvasták: 832
Részletek
268 
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért tőled, néma halott,
Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,
Boldogan virulsz, ahol vagy, ott.

Oh! ha leszállnál a magas égből
S lelkem akarnád vídítani,
Könnyem, mely most hull sűrűn szememből,
Nem volna tovább mért ontani.

Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel
Földi ...
Olvasták: 821
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére