Annyit sem ér az élet,
Mint egy eltört fazék, mit a konyhából
Kidobtak, s melynek oldaláról
Vén koldús nyalja a rászáradt ételt!

Szolgáltam én Mars uramnál
És Thalia kisasszonynál,
Mégpedig nagy tiszteletben...
Ott elcsaptak, itt elszöktem.

Gyalogoltam kutyamódon,
S jártam négylovas hintókon.
Tisztitottam más csizmáját,
S tisztitá az enyimet más.

Kujtorogtam szomjan-éhen,
Egy helyen száraz kenyéren
Rágicsáltam, más helyen meg
Tejbe-vajba ...

Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek.

Szerelem: meghódítani, bírni
és megtartani egy lelket,
amely annyira eros,
hogy fölemel bennünket
s annyira gyönge,
hogy éppoly szüksége van ránk,
mint nekünk őreá.

Tudom azt, hogy a világra
Egy nap süt le melegen,
S ez a nap nem fönn az égben,
Hanem
lenn a szív mélyében
Van, s e nap a szerelem.

Szeress nagyon, hogyan, tudod
Te jól azt,
Mint Nap a havat, amit magába
olvaszt.