Mosolyogj rám, édes feleségem!
Nincs virág a földön és az égen
Csillag, amely képviselhetné a
Kedvességben mosolygásodat.

Már ha rajta arcodon a felhő,
S fúvalom, mely elröpítse, nem jő:
Tedd szelíddé, aranyozd meg, kérlek,
Mosolyodnak hajnalával azt. -

Puszta télben a kert puszta fája
Milyen vággyal, mily ohajtva ...

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet.
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
\'Ej, ráérünk arra még!\'

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert ...

Szép napkeletnek
Viránya lelkem,
Örök tavasznap mosolyog le rá;
Mit csak a földre
Ejtett az isten,
Megterem rajta minden szép virág.

Csak egy hiányzott,
A hit virága,
A sírontúli életnek hite,
S ez is kikelt már,
Ez is virít már,
És ezt szerelmed ülteté ide.

Miről a büszke,
Az elbizott ész
Egy hangot sem ...

Ismerős az út,
A park,
A járda és a pad.

Már voltam itt,
Időztem is.
De akkor más volt...
Más volt a nap,
Az emberek,
A gyerekek.
Más színe volt a fűnek,
A falevélnek,
És a könnynek...
Igen a könnyek,
Azok is mások voltak,
De a pad...
A pad, az ugyanaz.

Akkor mindent utáltam:
Az emberek álarcát, ...

Már egy hónapja, hogy nem esett az eső,
Nem sétált az égre semmi felhő,
Hallom, ahogy repedez a föld az esőért,
Látom a gyümölcsöt, milyen hamar beért.
Sírnak a virágok a fák, a füvek,
A kis cinegék, a verebek,
Kell a harmat és az eső a rétnek,
Kell még az élet a természetnek.

Ahogyan hívja az ég a felhőt,
Úgy hívom én is a ...

Látlak a csendben, a fényben,
Látlak a zajban, a sötétben,
Rád gondolok minden órában,
Rólad álmodok minden hajnalban.

A hangod még ott zúg a fülemben,
Az arcod még felillan előttem,
Ha becsukom a szememet, téged látlak;
Ha bedugom a fülemet, téged hallak.

Nehéz megszokni a magányosságot.
Nehéz elhagyni a ...