Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom,
Nem akarom gyengeségem mutatni.
Remegek és átfut rajtam a hideg,
Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet!
Könnyeim kezdenek száradni arcomról,
Nem szabad a rosszra gondolnom már.
Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,
Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!

Két kezével véd, s két szemével őriz e táj...
Jöhet bármilyen vihar, emlékezni fogok.
Most indulok, mert menni muszáj,
De ne felejtsétek...én emlékezni fogok!

Most valóra válik minden , ami szép,
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
s hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll..

Én mondom: Még nem nagy az ember
De képzeli hát szertelen
Kísérje két szülője szemmel:
A szellem és a szerelem.

Ne csüggedj,
hisz ifjú vagy,
S minden elérhető,
Ha van benned
bátorság,
Remény, s szeretni
erő ...

Ott hol mondhatja: szabad vagyok,
ott hazáját fogja találni minden ember...