Íme, lassanként lefoly a virágkor,
S gyenge rózsáink vele elvirítnak;
A kies Tempék, Örömek, Szerelmek
Véle enyésznek.

Melly rövid s kedves! valamint az első
Éjjelünk, melyen szeretőnk ölében
Életünk legszebb örömébe égve
Kóstola szívünk.

Elrepül tőlünk, soha vissza sem tér!
Sem ...

Szerelmem nem jutott idő
túl gyors volt és túl perzselő
Bocsánatod most úgy kívánom
mint vigaszt csúfos nászi ágyon
mikor nem lettél asszonyom

Előtted a küzdés,
Előtted a pálya,
Az erőtlen csügged,
Az erős megállja,
És tudod az erő micsoda?
- Akarat, mely előbb vagy utóbb,
De borostyánt arat!

Ember, vigyázz,
figyeld meg jól világod.
Ez volt a múlt,
Emez a vad jelen
És mindig tudd,
Hogy mit kell tenned érte
Hogy más legyen.

Szabadon bűn és erény közt
Választani mily nagy eszme
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsúl áll Isten kegyelme
Tégy bátran hát...

Egyszer mindent elér az ember,
Azt is, mi most még messze cél.
Csak küzdj és áldozz, ne csüggedj el,
S győzelmed lesz a hősi babér.